Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Ora invece si ridono di me i più giovani di me in età, i cui padri non avrei degnato di mettere tra i cani del mio gregge.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Anche la forza delle loro mani a che mi giova? Hanno perduto ogni vigore;
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 disfatti dalla indigenza e dalla fame, brucano per l'arido deserto,
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 da lungo tempo regione desolata, raccogliendo l'erba salsa accanto ai cespugli e radici di ginestra per loro cibo.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Cacciati via dal consorzio umano, a loro si grida dietro come al ladro;
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 sì che dimorano in valli orrende, nelle caverne della terra e nelle rupi.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 In mezzo alle macchie urlano e sotto i roveti si adunano;
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 razza ignobile, anzi razza senza nome, sono calpestati più della terra.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Ora io sono la loro canzone, sono diventato la loro favola!
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Hanno orrore di me e mi schivano e non si astengono dallo sputarmi in faccia!
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Poiché egli ha allentato il mio arco e mi ha abbattuto, essi han rigettato davanti a me ogni freno.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 A destra insorge la ragazzaglia; smuovono i miei passi e appianano la strada contro di me per perdermi.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Hanno demolito il mio sentiero, cospirando per la mia disfatta e nessuno si oppone a loro.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Avanzano come attraverso una larga breccia, sbucano in mezzo alle macerie.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 I terrori si sono volti contro di me; si è dileguata, come vento, la mia grandezza e come nube è passata la mia felicità.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Ora mi consumo e mi colgono giorni d'afflizione.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 Di notte mi sento trafiggere le ossa e i dolori che mi rodono non mi danno riposo.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 A gran forza egli mi afferra per la veste, mi stringe per l'accollatura della mia tunica.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Mi ha gettato nel fango: son diventato polvere e cenere.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Io grido a te, ma tu non mi rispondi, insisto, ma tu non mi dai retta.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Tu sei un duro avversario verso di me e con la forza delle tue mani mi perseguiti;
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 mi sollevi e mi poni a cavallo del vento e mi fai sballottare dalla bufera.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 So bene che mi conduci alla morte, alla casa dove si riunisce ogni vivente.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Ma qui nessuno tende la mano alla preghiera, né per la sua sventura invoca aiuto.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Non ho pianto io forse con chi aveva i giorni duri e non mi sono afflitto per l'indigente?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Eppure aspettavo il bene ed è venuto il male, aspettavo la luce ed è venuto il buio.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Le mie viscere ribollono senza posa e giorni d'affanno mi assalgono.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Avanzo con il volto scuro, senza conforto, nell'assemblea mi alzo per invocare aiuto.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Sono divenuto fratello degli sciacalli e compagno degli struzzi.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 La mia pelle si è annerita, mi si stacca e le mie ossa bruciano dall'arsura.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 La mia cetra serve per lamenti e il mio flauto per la voce di chi piange.