Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Et" maintenant, je suis la risée de gens qui sont plus jeunes que moi, et dont les pères étaient trop vils àmes yeux pour les mêler aux chiens de mon troupeau.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Aussi bien, la force de leurs mains m'eût été inutile: ils avaient perdu toute vigueur,
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 épuisée par la disette et la famine, car ils rongeaient les racines de la steppe, ce sombre lieu de ruine etde désolation;
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 ils cueillaient l'arroche sur le buisson faisaient leur pain des racines de genêt.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Bannis de la société des hommes, qui les hue comme des voleurs,
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 ils logent au flanc des ravins, dans les grottes ou les crevasses du rocher.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Des buissons, on les entend braire, ils s'entassent sous les chardons.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Fils de vauriens, bien plus, d'hommes sans nom, ils sont rejetés par le pays.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Et maintenant, voilà qu'ils me chansonnent. Qu'ils font de moi leur fable!
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Saisis d'horreur, ils se tiennent à distance, devant moi, ils crachent sans retenue.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Et parce qu'il a détendu mon arc et m'a terrassé, ils rejettent la bride en ma présence.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Leur engeance surgit à ma droite, épie si je suis tranquille et fraie vers moi ses chemins sinistres.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Ils me ferment toute issue, en profitent pour me perdre et nul ne les arrête,
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 ils pénètrent comme par une large brèche et je suis roulé sous les décombres.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Les terreurs se tournent contre moi, mon assurance est chassée comme par le vent, mon espoir desalut disparaît comme un nuage.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Et maintenant, la vie en moi s'écoule, les jours de peine m'ont saisi.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 La nuit, le mal perce mes os et mes rongeurs ne dorment pas.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Avec violence il m'a pris par le vêtement, serré au col de ma tunique.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Il m'a jeté dans la boue, je suis comme poussière et cendre.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Je crie vers Toi et tu ne réponds pas; je me présente sans que tu me remarques.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Tu es devenu cruel à mon égard, ta main vigoureuse sur moi s'acharne.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Tu m'emportes à cheval sur le vent et tu me dissous dans une tempête.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Oui, je sais que tu me fais retourner vers la mort, vers le rendez-vous de tout vivant.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Pourtant, ai-je porté la main sur le pauvre, quand, dans sa détresse, il réclamait justice?
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 N'ai-je pas pleuré sur celui dont la vie est pénible, éprouvé de la pitié pour l'indigent?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 J'espérais le bonheur, et le malheur est venu; j'attendais la lumière: voici l'obscurité.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Mes entrailles bouillonnent sans relâche, les jours de souffrance m'ont atteint.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Si je m'avance l'air sombre, nul ne me console, si je me dresse dans l'assemblée, c'est pour crier.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Je suis devenu le frère des chacals et le compagnon des autruches.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Ma peau sur moi s'est noircie, mes os sont brûlés par la fièvre.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Ma harpe est accordée aux chants de deuil, ma flûte à la voix des pleureurs.