Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Ora, invece, si burlano di me i più giovani di me in età, i cui padri non avrei degnato di mettere tra i cani del mio gregge.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Anche la forza delle loro mani a che mi giova? Hanno perduto ogni vigore;
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 disfatti dall’indigenza e dalla fame, brucano per l’arido deserto,
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 da lungo tempo regione desolata, raccogliendo erbe amare accanto ai cespugli e radici di ginestra per loro cibo.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Espulsi dalla società, si grida dietro a loro come al ladro;
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 dimorano perciò in orrendi dirupi, nelle grotte della terra e nelle rupi.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 In mezzo alle macchie urlano accalcandosi sotto i roveti,
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 razza ignobile, razza senza nome, cacciati via dalla terra.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Ora, invece, io sono la loro canzone, sono diventato la loro favola!
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Hanno orrore di me e mi schivano né si trattengono dallo sputarmi in faccia!
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Egli infatti ha allentato il mio arco e mi ha abbattuto, ed essi di fronte a me hanno rotto ogni freno.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 A destra insorge la plebaglia, per far inciampare i miei piedi e tracciare contro di me la strada dello sterminio.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Hanno sconvolto il mio sentiero, cospirando per la mia rovina, e nessuno si oppone a loro.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Irrompono come da una larga breccia, sbucano in mezzo alle macerie.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 I terrori si sono volti contro di me; si è dileguata, come vento, la mia dignità e come nube è svanita la mia felicità.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Ed ora mi consumo, mi hanno colto giorni funesti.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 Di notte mi sento trafiggere le ossa e i dolori che mi rodono non mi danno riposo.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 A gran forza egli mi afferra per la veste, mi stringe come il collo della mia tunica.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Mi ha gettato nel fango: sono diventato come polvere e cenere.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Io grido a te, ma tu non mi rispondi, insisto, ma tu non mi dai retta.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Sei diventato crudele con me e con la forza delle tue mani mi perseguiti;
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 mi sollevi e mi poni a cavallo del vento e mi fai sballottare dalla bufera.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 So bene che mi conduci alla morte, alla casa dove convengono tutti i viventi.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Nella disgrazia non si tendono forse le braccia e non si invoca aiuto nella sventura?
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Non ho forse pianto con chi aveva una vita dura e non mi sono afflitto per chi era povero?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Speravo il bene ed è venuto il male, aspettavo la luce ed è venuto il buio.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Le mie viscere ribollono senza posa e giorni d’affanno mi hanno raggiunto.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Avanzo con il volto scuro, senza conforto, nell’assemblea mi alzo per invocare aiuto.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Sono divenuto fratello degli sciacalli e compagno degli struzzi.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 La mia pelle annerita si stacca, le mie ossa bruciano per la febbre.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 La mia cetra accompagna lamenti e il mio flauto la voce di chi piange.