Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Pero ahora se ríe de mí hasta la gente más joven que yo., a cuyos padres yo no consideraba dignos de juntarlos con los perros de mis rebaños.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 ¿De qué me hubiera servido la fuerza de sus manos? Ellos habían perdido todo su vigor:
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 agotados por la penuria y el hambre, roían el suelo reseco, la tierra desierta y desolada.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 Arrancaban malezas de los matorrales y raíces de retama eran su alimento.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Se los expulsaba de en medio de los hombres; se los echaba a gritos, como a un ladrón.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 Habitaban en los barrancos de los torrentes, en las grietas del suelo y los peñascos.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Rebuznaban entre los matorrales, se apretujaban bajo los cardos
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 ¡Gente envilecida, raza sin nombre, echados a golpes del país!
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 ¡Y ahora, ellos me hacen burla con sus cantos, soy el tema de sus dichos jocosos!
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Abominan y se alejan de mí no les importa escupirme en la cara.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Porque Dios aflojó mi cuerda y me humilló, ellos también pierden el freno ante mí.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 A mi derecha se levanta una turba: se abren camino hasta mi para arruinarme.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 destruyen mi sendero para perderme: atacan sin que nadie los detenga,
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 irrumpen como por una ancha brecha, avanzan rodando como un torbellino.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Los terrores se han vuelto contra mí. mi dignidad es arrastrada como por el viento, mi esperanza de salvación ha pasado como una nube.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Y ahora mi vida se diluye en mi interior, me han tocado días de aflicción.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 De noche, siento taladrar mis huesos, los que me roen no se dan descanso.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 El me toma de la ropa con gran fuerza, me ciñe como el cuello de mi túnica.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 El me ha arrojado en el fango, y me asemejó al polvo y la ceniza.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Clamo a ti, y no me respondes; me presento, y no me haces caso.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Te has vuelto despiadado conmigo, me atacas con todo el rigor de tu mano.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Me levantas y me haces cabalgar en el viento, y me deshaces con la tempestad.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Sí, ya lo sé, me llevas a la muerte, al lugar de reunión de todos los vivientes.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 ¿Acaso no tendí mi mano al pobre cuando en su desgracia me pedía auxilio?
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 ¿No lloré con el que vivía duramente y mi corazón no se afligió por el pobre?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Yo esperaba lo bueno y llegó lo malo, aguardaba la luz y llegó la oscuridad.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Me hierven las entrañas incesantemente, me han sobrevenido días de aflicción.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Ando ensombrecido y sin consuelo, me alzo en la asamblea y pido auxilio.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Me he convertido en hermano de los chacales y en compañero de los avestruces.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Mi piel ennegrecida se me cae, mis huesos arden por la fiebre.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Mi cítara sólo sirve para el duelo y mi flauta para acompañar a los que lloran.