Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Mas ahora ríense de mí los que son más jóvenes que yo, a cuyos padres no juzgaba yo dignos de mezclar con los perros de mi grey.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Aun la fuerza de sus manos, ¿para qué me servía?; había decaído todo su vigor,
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 agotado por el hambre y la penuria. Roían las raíces de la estepa, lugar sombrío de ruina y soledad.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 Recogían armuelle por los matorrales, eran su pan raíces de retama.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 De entre los hombres estaban expulsados, tras ellos se gritaba como tras un ladrón.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 Moraban en las escarpas de los torrentes, en las grietas del suelo y de las rocas.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Entre los matorrales rebuznaban, se apretaban bajo los espinos.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Hijos de abyección, sí, ralea sin nombre, echados a latigazos del país.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 ¡Y ahora soy yo la copla de ellos, el blanco de sus chismes!
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Horrorizados de mí, se quedan a distancia, y sin reparo a la cara me escupen.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Porque él ha soltado mi cuerda y me maltrata, ya tiran todo freno ante mí.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Una ralea se alza a mi derecha, exploran si me encuentro tranquilo, y abren hacia mí sus caminos siniestros.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Mi sendero han destruido, para perderme se ayudan, y nada les detiene;
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 como por ancha brecha irrumpen, se han escurrido bajo los escombros.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Los terrores se vuelven contra mí, como el viento mi dignidad es arrastrada; como una nube ha pasado mi ventura.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Y ahora en mí se derrama mi alma, me atenazan días de aflicción.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 De noche traspasa el mal mis huesos, y no duermen las llagas que me roen.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Con violencia agarra él mi vestido, me aferra como el cuello de mi túnica.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Me ha tirado en el fango, soy como el polvo y la ceniza.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Grito hacia ti y tú no me respondes, me presento y no me haces caso.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Te has vuelto cruel para conmigo, tu mano vigorosa en mí se ceba.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Me llevas a caballo sobre el viento, me zarandeas con la tempestad.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Pues bien sé que a la muerte me conduces, al lugar de cita de todo ser viviente.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Y sin embargo, ¿he vuelto yo la mano contra el pobre, cuando en su angustia justicia reclamaba?
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 ¿No he llorado por el que vive en estrechez? ¿no se ha apiadado mi alma del mendigo?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Yo esperaba la dicha, y llegó la desgracia, aguardaba la luz, y llegó la oscuridad.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Me hierven las entrañas sin descanso, me han alcanzado días de aflicción.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Sin haber sol, ando renegrido, me he levantado en la asamblea, sólo para gritar.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Me he hecho hermano de chacales y compañero de avestruces.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Mi piel se ha ennegrecido sobre mí, mis huesos se han quemado por la fiebre.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 ¡Mi cítara sólo ha servido para el duelo, mi flauta para la voz de plañidores!