1 Entonces Elifaz de Temán tomó la palabra y dijo: | 1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta: |
2 ¿Se atrevería alguien a hablarte, estando tú tan deprimido? Pero ¿quién puede contener sus palabras? | 2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát? |
3 Tú has aleccionado a mucha gente y has fortalecido las manos debilitadas; | 3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat, |
4 tus palabras sostuvieron al que tropezaba y has robustecido las rodillas vacilantes. | 4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe. |
5 Pero ahora te llega el turno, y te deprimes, te ha tocado a ti, y estás desconcertado. | 5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél! |
6 ¿Acaso tu piedad no te infunde confianza y tu vida íntegra no te da esperanza? | 6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége? |
7 Recuerda esto: ¿quién pereció siendo inocente o dónde fueron exterminados los hombres rectos? | 7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes? |
8 Por lo que he visto, los que cultivan la maldad y siembran la miseria, cosechan eso mismo: | 8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak; |
9 ellos perecen bajo el aliento de Dios, desaparecen al soplo de su ira. | 9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara. |
10 Los leones cesan de rugir y bramar y los dientes de sus cachorros son quebrados; | 10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek! |
11 el león perece por falta de presa] y las crías de la leona se dispersan. | 11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek. |
12 Una palabra me llegó furtivamente, su leve susurro cautivó mis oídos. | 12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze; |
13 Entre las pesadillas de las visiones nocturnas, cuando un profundo sopor invada a los hombres. | 13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre, |
14 me sobrevino un temor, un escalofrío, que estremeció todos mis huesos: | 14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom! |
15 una ráfaga de viento para sobre mi rostro, eriza los pelos de mi cuerpo; | 15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen; |
16 alguien está de pie, pero no reconozco su semblante, es sólo una forma delante de mis ojos; hay un silencio, y luego oigo una voz: | 16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását: |
17 ¿Puede un mortal ser justo ante Dios? ¿Es puro un hombre ante su Creador? | 17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt? |
18 Si él no se fía de sus propios servidores y hasta en sus ángeles encuentra errores, | 18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát! |
19 ¡cuánto más en los que habitan en casas de arcilla, y tienen sus cimientos en el polvo! Ellos son aplastados como una polilla, | 19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt; |
20 de la noche a la mañana quedan pulverizados: sin que nadie se preocupe, perecen para siempre. | 20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné; |
21 ¿No se les arranca la estaca de su carpa, y mueren por falta de sabiduría? | 21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül. |