Sapientia 12

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 O quam bonus et suavis est, Domine, spiritus tuus in omnibus !	1 De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben!
2 Ideoque eos qui exerrant partibus corripis, et de quibus peccant admones et alloqueris, ut relicta malitia credant in te, Domine.	2 Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!
3 Illos enim antiquos inhabitatores terræ sanctæ tuæ, quos exhorruisti,	3 Így szent földed régi lakóitól is iszonyodtál ugyan,
4 quoniam odibilia opera tibi faciebant per medicamina et sacrificia injusta,	4 mert utálatos dolgokat műveltek előtted: varázslást és förtelmes áldozatokat;
5 et filiorum suorum necatores sine misericordia, et comestores viscerum hominum, et devoratores sanguinis a medio sacramento tuo,	5 kegyetlenül megölték gyermekeiket, emberek belső részeit falták és vért szürcsöltek, amikor mint beavatottak titkos ünnepséget ültek.
6 et auctores parentes animarum inauxiliatarum, perdere voluisti per manus parentum nostrorum :	6 A gyámoltalan teremtések gyilkos szülőit el akartad ugyan emészteni atyáink keze által,
7 ut dignam perciperent peregrinationem puerorum Dei, quæ tibi omnium carior est terra.	7 hogy a föld, amely előtted mindennél kedvesebb, Isten gyermekeiben méltó telepeseket nyerjen,
8 Sed et his tamquam hominibus pepercisti, et misisti antecessores exercitus tui vespas, ut illos paulatim exterminarent.	8 de még őket is megkímélted, hisz ők is emberek, és sereged előőrse gyanánt darazsakat küldtél, hogy apránkint irtsák ki őket.
9 Non quia impotens eras in bello subjicere impios justis, aut bestiis sævis, aut verbo duro simul exterminare :	9 Nem mintha nem lett volna erőd, haddal vetni az igazak alá a gonoszokat, félelmes vadakkal, vagy egy kemény igével egyszeriben kiirtani őket.
10 sed partibus judicans, dabas locum pœnitentiæ, non ignorans quoniam nequam est natio eorum, et naturalis malitia ipsorum, et quoniam non poterat mutari cogitatio illorum in perpetuum.	10 Mégis apránként büntetted őket, hogy alkalmat adj bűnbánatra, bár tudtad, hogy gonosz volt eredetük, a romlottságuk velük született, és gondolkodásuk soha meg nem változik,
11 Semen enim erat maledictum ab initio ; nec timens aliquem, veniam dabas peccatis illorum.	11 hisz istentelen fajzat voltak kezdettől fogva! Nem kellett tartanod senkitől sem, amikor büntetlenül hagytad bűneiket,
12 Quis enim dicet tibi : Quid fecisti ? aut quis stabit contra judicium tuum ? aut quis in conspectu tuo veniet vindex iniquorum hominum ? aut quis tibi imputabit, si perierint nationes quas tu fecisti ?	12 hisz ki mondhatná neked: »Mit cselekedtél?« Vagy ki szegülhetne ellen ítéletednek? Ki léphet fel ellened, mint az igaztalan emberek védője, és ki illethet váddal, ha elpusztulnak népek, melyeket alkottál?
13 Non enim est alius deus quam tu, cui cura est de omnibus, ut ostendas quoniam non injuste judicas judicium.	13 Hisz nincsen kívüled Isten, aki gondját viselné a mindenségnek, hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltél hamisan.
14 Neque rex, neque tyrannus in conspectu tuo inquirent de his quos perdidisti.	14 Nem vonhat kérdőre sem király, sem fejedelem azokért, akiket elveszítettél.
15 Cum ergo sis justus, juste omnia disponis ; ipsum quoque qui non debet puniri, condemnare, exterum æstimas a tua virtute.	15 Mert igaz vagy, mindent igazságban intézel, úgy ítélsz, hogy nem illik hatalmadhoz kárhoztatni azt is, aki büntetést nem érdemel.
16 Virtus enim tua justitiæ initium est, et ob hoc quod Dominus es, omnibus te parcere facis.	16 Hiszen hatalmad az igazságosság alapja, és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni.
17 Virtutem enim ostendis tu, qui non crederis esse in virtute consummatus, et horum qui te nesciunt audaciam traducis.	17 Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét, és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged,
18 Tu autem dominator virtutis, cum tranquillitate judicas, et cum magna reverentia disponis nos : subest enim tibi, cum volueris posse.	18 de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz, és nagy kímélettel igazgatsz minket, mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod!
19 Docuisti autem populum tuum per talia opera, quoniam oportet justum esse et humanum ; et bonæ spei fecisti filios tuos, quoniam judicans das locum in peccatis pœnitentiæ.	19 Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítottad népedet, hogy az igaznak emberségesnek kell lennie, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására.
20 Si enim inimicos servorum tuorum, et debitos morti, cum tanta cruciasti attentione, dans tempus et locum per quæ possent mutari a malitia :	20 Ha már szolgáid halálra szánt ellenségeit ekkora kímélettel büntetted, s időt és alkalmat adtál nekik, hogy felhagyjanak a gonoszsággal,
21 cum quanta diligentia judicasti filios tuos, quorum parentibus juramenta et conventiones dedisti bonarum promissionum !	21 mennyi gonddal ítéled akkor fiaidat, amikor atyáiknak esküvel, sőt szövetséggel javakat ígértél!
22 Cum ergo das nobis disciplinam, inimicos nostros multipliciter flagellas, ut bonitatem tuam cogitemus judicantes, et cum de nobis judicatur, speremus misericordiam tuam.	22 Amíg tehát fenyítesz minket, ellenségeinket sokszor korbácsolod, hogy mi is, amikor ítélkezünk, jóságodat meggondoljuk, s az ítéleten irgalmadat remélhessük.
23 Unde et illis qui in vita sua insensate et injuste vixerunt, per hæc quæ coluerunt dedisti summa tormenta.	23 Ezért azokat is, akik esztelen, gonosz életet éltek, azzal gyötörted leginkább, amit imádtak,
24 Etenim in erroris via diutius erraverunt, deos æstimantes hæc quæ in animalibus sunt supervacua, infantium insensatorum more viventes.	24 mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor az állatok legsilányabbjait hitték isteneknek, s úgy éltek, mint együgyű gyermekek.
25 Propter hoc tamquam pueris insensatis judicium in derisum dedisti.	25 Ezért szégyenteljes büntetést bocsátottál rájuk, mintha éretlen gyermekek lennének.
26 Qui autem ludibriis et increpationibus non sunt correcti, dignum Dei judicium experti sunt.	26 Mivel pedig nem hajlottak sem megszégyenítésre, sem korholásra, Istenhez illő ítéletet tapasztaltak,
27 In quibus enim patientes indignabantur per hæc quos putabant deos, in ipsis cum exterminarentur videntes, illum quem olim negabant se nosse, verum Deum agnoverunt ; propter quod et finis condemnationis eorum venit super illos.	27 mert amikor szenvedésük közben bosszankodva látták, hogy azok által bűnhődnek, amiket isteneknek gondoltak, felismerték, hogy ő az igaz Isten, akiről azelőtt tagadták, hogy ismerik, ezért jött el rájuk végső kárhozatuk!