Isaia 41

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Dinanzi a me tacciano le isole, e le nazioni rinnovellino le forze, si accostino, e allora parlino: andiamo insieme al giudizio.	1 Hallgassatok rám, szigetek, és a népek kapjanak új erőre! Lépjenek elő, aztán beszéljenek, szálljunk perbe egymással!
2 Chi suscitò dall'oriente il giusto, chi lo chiamò dietro di sè? Egli metterà dinanzi a lui le nazioni, e lo farà padrone dei re, divenuti come polvere dinanzi alla sua spada, come paglia portata dal vento dinanzi al suo arco.	2 Ki támasztotta kelet felől azt, akinek léptét győzelem kíséri? Kiszolgáltatja színe előtt a nemzeteket, és királyokat vet alá neki; mint a por, olyanná teszi őket kardja, mint elfújt pelyva, olyanná az íja.
3 Egli l'incalzerà e passerà in pace, senza fare apparire l'orma dei suoi piedi.	3 Üldözi őket, zavartalanul halad előre, lába alig éri az ösvényt.
4 Chi ha fatte queste cose? Chi l'ha compite? Chi chiama dal principio le generazioni? Io, il Signore, il primo, e sono anche l'ultimo.	4 Ki tette és művelte ezt? Ki hívta a nemzedékeket kezdettől fogva? Én, az Úr, az első, de az utolsókkal is én vagyok.
5 Le isole videro e s'impaurirono, i confini del mondo rimasero stupefatti, si avvicinarono, si accostarono.	5 Látják a szigetek, és félnek, a föld végei megremegnek, közelednek és összejönnek.
6 Ciascuno aiuterà il suo vicino, e dirà al suo fratello: « Fatti coraggio ».	6 Egyik a másikat segíti, és azt mondja testvérének: »Légy erős!«
7 Chi lavorava il bronzo, battendolo col martello, incoraggiava quello che batteva l'incudine, dicendo: « La saldatura è buona »; poi assicurava (l'idolo) con chiodi, perchè non si movesse.	7 Bátorítja kovács az ötvöst, a kalapáccsal dolgozó azt, aki az üllőt veri; azt mondja a forrasztásról: »Jó lesz!«, és megerősíti szegekkel, hogy ne inogjon.
8 Ma tu, Israele, mio servo, Giacobbe, mio eletto, stirpe del mio amico Abramo,	8 De te, Izrael, az én szolgám, Jákob, akit kiválasztottalak, barátomnak, Ábrahámnak ivadéka,
9 nel quale io ti presi dall'estremità della terra, ti chiamai dalla sua lontana patria, e ti dissi: Tu sei il mio servo: io ti ho scelto, e non ti ho scacciato.	9 te, akit magamhoz ragadtalak a föld végéről, és legtávolabbi sarkából hívtalak el, s azt mondtam neked: »Szolgám vagy, kiválasztottalak, és nem vetlek el téged«,
10 Non temere, perchè io son con te, non abbassare (lo sguardo), perchè io sono il tuo Dio: ti ho reso forte, ti ho aiutato, e ti sostiene la destra del mio Giusto.	10 ne félj, mert én veled vagyok! Ne tekingess semerre, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek és megsegítelek, s támogatlak téged szabadító jobbommal.
11 Ecco che saranno confusi e svergognati tutti quelli che ti fan guerra, saranno come annientati e periranno quelli che son contro di te.	11 Íme, szégyen és gyalázat éri mindazokat, akik ellened küzdenek; semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perbe szállnak.
12 Li cercherai senza trovarli i tuoi avversari: saranno come annientati, distrutti gli uomini che ti fan guerra;	12 Keresed majd, de nem találod azokat, akik veled civakodnak; semmivé lesznek és megsemmisülnek, akik ellened harcolnak.
13 perché sono io, il Signore Dio tuo, che ti prendo per la mano, e ti dico: « Non temere »: son venuto io in tuo soccorso.	13 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki megragadom jobbodat, és így szólok hozzád: »Ne félj, én megsegítelek!
14 Non temere, o vermicciòlo di Giacobbe, o morti d'Israele: io son venuto in tuo soccorso — dice il Signore — il tuo redentore è il santo d'Israele.	14 Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael! Én megsegítelek« – mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje. –
15 Ecco io ti ho fatto come un carro trebbiatore, nuovo, armato di denti di ferro, e trebbierai e ridurrai in briccioli i monti, e come in polvere le colline.	15 Íme, cséplőszánná teszlek téged, új és éles fogú cséplőhengerré. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává.
16 Le darai al vento, e il vento le porterà via, il turbine le disperderà, e tu esulterai nel Signore, ti rallegrerai nel Santo d'Israele.	16 Feldobod őket, és a szél elviszi, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongsz majd az Úrban, és Izrael Szentjében dicsekszel.
17 Gl'indigenti, i poveri cercano l'acqua e non la trovano; la loro lingua è secca dalla sete; io, il Signore, li esaudirò, io, il Dio d'Israele, non li lascerò in abbandono.	17 A szegények és a szűkölködők vizet keresnek, de nincs, nyelvük a szomjúságtól kiszárad. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket.
18 Farò scaturire nel declivio dei colli i fiumi, e in mezzo ai campi le fontane, cangerò il deserto in stagni d'acqua, e la terra disabitata sarà irrigata da ruscelli.	18 Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és a völgyek közepén forrásokat; a sivatagot bővizű tóvá teszem, és a kiaszott földet vizek forrásává.
19 Farò venire nella solitudine il cedro, l'acacia, il mirto, l'ulivo; metterò nel deserto l'abete, l'olmo e il bossolo insieme,	19 A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, szilfát és ciprust egymás mellé,
20 affinchè vedano e sappiano e ripensino e intendano nel medesimo tempo che questa cosa l'ha fatta la mano del Signore, l'ha creata il Santo d'Israele.	20 hogy lássák és megtudják, megfontolják és mindjárt megértsék: az Úr keze művelte ezt, és Izrael Szentje teremtette.
21 Presentate la vostra causa — dice il Signore — portate le vostre ragioni, se per caso ne avete — dice il re di Giacobbe. —	21 Terjesszétek elő ügyeteket! – mondja az Úr. – Adjátok elő érveiteket! – mondja Jákob királya. –
22 S'accostino e ci annunzino tutte le cose che avverranno. Narrate ciò che fu in antico, e ci applicheremo la mente, e sapremo dove andranno a finire; fateci indicare le cose future.	22 Adják elő és hirdessék nekünk, ami történni fog! A korábbi dolgokat hirdessétek, amint voltak, hadd szívleljük meg, és hadd tudjuk meg a végüket; vagy a jövendőt tudassátok velünk!
23 Annunziateci le cose che accadranno in avvenire, e allora riconosceremo che voi siete dèi; fatelo, o bene o male, se potete, e noi parleremo e ci vedremo insieme.	23 Hirdessétek, ami a jövőben következik, hadd tudjuk meg, hogy istenek vagytok! Tegyetek jót, vagy akár rosszat is, hadd vegyük észre, és lássuk együtt!
24 Ecco, voi siete dal niente, e un niente è l'opera vostra: è un abominio chi vi elegge.	24 Íme, ti semmik vagytok, és művetek semmiség; utálat, ha valaki titeket választ!
25 L'ho suscitato dal settentrione, e verrà, dall'oriente invocherà il mio nome, e calpesterà i principi come fango, come il vasaio pesta l'argilla.	25 Észak felől támasztottam, és eljött, napkeletről nevén szólítottam; eltiporja a helytartókat, mint az agyagot, ahogyan a fazekas a sarat tapossa.
26 Chi l'ha annunziato da principio per farcelo sapere? dai tempi antichi, per farci dire: « Tu sei giusto? » No, nessuno annunzia, nessuno predice, nessuno ascolta le vostre parole.	26 Ki hirdette kezdettől fogva, hogy tudjuk, és régóta, hogy azt mondjuk: »Igaz?« Senki sem hirdette, senki sem tudatta, senki sem hallotta beszédeiteket.
27 Il primo dirà a Sion: « Eccoli son qui ». Ed io manderò a Gerusalemme il messaggero della lieta novella.	27 Elsőként én mondtam Sionnak: Íme, itt vannak! És Jeruzsálemnek én adtam azt, aki örömhírt vitt.
28 E osservai, e non c'era nessuno, fra essi non c'era un consigliere, uno che interrogato rispondesse una parola.	28 Láttam, hogy senki sincs, egy sincs ezek között, aki tanácsot adna, és ha megkérdezném, egy szót is felelne.
29 E cco son tutti iniqui, la loro opera è vana, vento e niente sono i loro simulacri.	29 Íme, ők mind semmik, semmiségek a tetteik; szél és hiábavalóság a bálványaik.