Giobbe 17

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 « Il mio spirito si consuma, i miei giorni finiscono, e non mi resta altro che il sepolcro,	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 sebbene non abbia peccato, il mio occhio vive nelle amarezze.	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Liberami, Signore, mettimi accanto a te, e allora vengano pure a combattere contro di me.	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Hai allontanato il loro cuore dalla sapienza, e per questo non trionferanno.	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 Egli promette la preda ai compagni, mentre gli occhi dei suoi figli si struggono.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 Mi ha fatto la favola del volgo, e come un esempio dinanzi a loro.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Ho perso il lume degli occhi dall'indignazione e le mie membra son quasi ridotte a nulla,	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 i giusti ne stupiranno, e l'innocente si leverà contro l'ipocrita,	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 il giusto terrà la sua strada, e chi ha le mani pure raddoppierà il coraggio.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Andate dunque voi tutti a mutar pensiero e poi tornate, chè non mi riesce trovare tra voi un sapiente,	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 i miei giorni son passati, i miei disegni, affanno del mio cuore, sono svaniti,	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 han cambiata la notte in giorno. Spero che dopo le tenebre venga di nuovo la luce.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Ma quando avrò aspettato, il soggiorno dei morti sarà la mia casa: nelle tenebre ho già disteso il mio letto.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 Ho detto alla putredine: Tu sei mio padre, e ai vermi: Voi siete mia madre e mie sorelle.	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Dov'è dunque ciò che aspetto? E la mia pazienza chi la considera?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 Scenderanno tutte le mie cose nell'Abisso? E potrò almeno laggiù aver requie? ».	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«