1 Non sta compiendo l'uomo un duro servizio sulla terra? e i suoi giorni non sono come quelli di un mercenario? | 1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: |
2 Come lo schiavo sospira l'ombra e come il mercenario attende la sua mercede, | 2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos. |
3 così a me sono toccati in sorte mesi d'illusione e notti d'affanno mi sono state assegnate. | 3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak. |
4 Se mi corico, penso: "Quando mi alzerò?", ma la notte si prolunga e sono oppresso da ansie sino all'alba. | 4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal. |
5 La mia carne si è rivestita di vermi e croste terrose, la mia pelle si raggrinza e si squama. | 5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik. |
6 I miei giorni sono stati più veloci di una spola, e si sono consumati senza speranza. | 6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek. |
7 Ricorda che la mia vita non è che un soffio e i miei occhi non rivedranno più il bene. | 7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot. |
8 Non mi scorgerà più l'occhio di chi mi vede, i tuoi occhi saranno su di me e io sarò scomparso. | 8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok. |
9 Come una nube si dilegua e se ne va, così chi scende negli inferi non ne risale. | 9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba; |
10 Non tornerà più nella sua casa e non lo rivedrà più la sua dimora. | 10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont. |
11 Perciò non terrò chiusa la bocca, parlerò nell'angoscia del mio spirito, mi lamenterò nell'amarezza del mio cuore. | 11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében: |
12 Sono forse io il mare, oppure un mostro marino, perché tu mi faccia sorvegliare da una guardia? | 12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem? |
13 Quando penso che il mio giaciglio mi darà sollievo e il mio letto allevierà la mia sofferenza, | 13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon, |
14 allora tu mi terrorizzi con sogni e mi atterrisci con fantasmi. | 14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz, |
15 Preferirei essere soffocato e morire, piuttosto che avere queste mie pene. | 15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim. |
16 Sono sfinito, non vivrò più a lungo; lasciami, perché un soffio sono i miei giorni. | 16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem! |
17 Che cosa è il mortale, perché tu ne faccia tanto caso e a lui rivolga la tua attenzione, | 17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni, |
18 al punto di ispezionarlo ogni mattino e metterlo alla prova ogni istante? | 18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed? |
19 Perché non cessi di spiarmi e non mi lasci nemmeno inghiottire la saliva? | 19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat? |
20 Se ho peccato, che cosa ho fatto a te, scrutatore dell'uomo? Perché mi hai preso come bersaglio e ti sono diventato di peso? | 20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak? |
21 Perché non perdoni il mio peccato e non allontani la mia colpa? Sì, ben presto giacerò nella polvere; mi cercherai e io più non sarò". | 21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!« |