Salmi 104

BIBBIA MARTINI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Alleluia, cioè lodate il Signore. Date lode al Signore, e invocate il suo nome: annunziate le opere di lui tralle genti.	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 Cantate la gloria di lui sugli strumenti di musica: raccontate tutte le sue meraviglie.	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 Gloriatevi nel santo nome di lui: sia nell'allegrezza il cuore di quelli, che cercano il Signore.	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 Cercate il Signore, e fattevi forti: cercate mai sempre la sua presenza.	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 Ricordatevi delle meraviglie, che egli fece: de' suoi prodigj, delle leggi, ch'ei pronunziò di sua bocca,	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 O voi seme di Abramo, servi di lui; o voi figliuoli di Giacobbe gli eletti di lui.	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 Egli il Signore Dio nostro: i giudizj di lui sono noti a tutta quanta la terra.	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 Egli si è ricordato sempre della sua alleanza: della parola fermata da lui per mille generazioni.	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 Della parola, ch'ei diede ad Abramo, e del giuramento suo ad Isacco.	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 Giuramento, ch'ei confermò quasi legge a Giocobbe, e ad Israele qual patto sempiterno.	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 Dicendo: A te darò la terra di Chanaan divisa come vostra eredità.	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 Bench'ei fossero in piccol numero; pochissimi di numero, e in essa stranieri:	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 E passarono da una nazione ad un' altra, e da un regno a un altro popolo.	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 Non permise, che uomo facesse loro alcun male, e per essi gastigò dei re.	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 Non toccate i miei cristi, e non malignate contro de' miei profeti.	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 E chiamò sulla terra la fame, tolse tutto il sostegno del pane.	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 Mandò avanti di loro un uomo: Giuseppe fu venduto per ischiavo.	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 Lo umiliarono inceppandogli i piedi: il ferro trapassò l'anima di lui fino a tanto che si adempisse la sua parola.	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 La legge del Signore lo avea messo nel fuoco: il Re mandò a scioglierlo: il principe de' popoli lo liberò.	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 Lo costituì padrone della sua casa, e principe di quanto ei possedeva.	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 Affinchè egli sua saggezza comunicasse a' suoi grandi, e al senato di lui insegnasse prudenza.	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 E Israele entrò nell'Egitto, e Giacobbe pellegrinò nella terra di Cham.	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 E (Dio) moltiplicò grandemente il popol suo, e lo rendette più forte de' suoi nemici.	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 Ei cangiò il cuor di coloro perché prendesser in odio il popol suo, e facesser soverchieria a' suoi servi.	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 Spedì il suo servo Mosè, e Aronne, cui pur egli elesse.	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 E pose nelle lor mani i suoi miracoli, e i prodigj da farsi nella terra di Cham.	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 Mandò le tenebre, e tutto fu oscurità: ed egli non rendette vane le sue parole.	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 Cangiò in sangue le loro acque, e uccise i loro pesci.	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 La terra mandò fuori i ranocchi nelle più segrete stanze dei regi istessi.	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 A una sua parola venner le mosche, e i mosconi per tutto quanto il loro paese.	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 Mutò di grandine le loro pioggie: piovve sulla loro terra un fuoco divoratore.	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 E percosse le loro viti, e le loro ficaie, e fece in pezzi le piante delle loro regioni.	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 A una parola di lui venne la locusta, e il bruco, ed erano senza numero:	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 E mangiaron tutta l'erba de' loro terreni, e mangiarono tutti i frutti de' loro campi.	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 E percosse tutti i primogeniti nella loro terra, le primizie di lor robustezza.	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!
36 E menò via Israele coll'argento, e coll'oro; e nelle loro tribù non era un malato.
37 Si rallegrò della loro partenza l'Egitto, perché era sopraffatto dal timore, che avea di essi.
38 Stese una nuvola, che li coprisse, e fè, che il fuoco gli illuminasse di notte.
39 Chiesero, e venner le quaglie: e li saziò con pane del cielo.
40 Fendette la pietra, e scorser le acque: sgorgaron fiumi in un luogo di siccità.
41 Perché egli ebbe memoria di quella sua santa parola, detta ad Abramo suo servo.
42 E il suo popolo trasse fuora tutto esultante, e i suoi eletti pieni di allegrezza.
43 E diede loro i paesi delle nazioni, e furon padroni delle fatiche de' popoli,
44 Affinchè osservino i suoi comandamenti, e amino la sua legge.