Job 7

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ¿No es una servidumbre la vida del hombre sobre la tierra? ¿No son sus jornadas las de un asalariado?	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 ¿Como un esclavo que suspira por la sombra, como un asalariado que espera su jornal,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 así me han tocado en herencia meses vacíos, me han sido asignadas noches de dolor.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Al acostarme, pienso: «¿Cuándo me levantaré?». Pero la noche se hace muy larga y soy presa de la inquietud hasta la aurora.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Gusanos y costras polvorientas cubren mi carne, mi piel se agrieta y supura.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 Mis días corrieron más veloces que una lanzadera: al terminarse el hilo, llegaron a su fin.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Recuerda que mi vida es un soplo y que mis ojos no verán más la felicidad.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 El ojo que ahora me mira, ya no me verá; me buscará tu mirada, pero ya no existiré.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Una nube se disipa y desaparece: así el que baja al Abismo no sube más.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 No regresa otra vez a su casa ni el lugar donde estaba lo vuelve a ver.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Por eso, no voy a refrenar mi lengua: hablaré con toda la angustia de mi espíritu, me quejaré con amargura en el alma.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 ¿Acaso yo soy el Mar o el Dragón marino para que dispongas una guardia contra mí?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Cuando pienso: «Mi lecho me consolará, mi cama compartirá mis quejidos»,	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 entonces tú me horrorizas con sueños y me sobresaltas con visiones.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 ¡Más me valdría ser estrangulado, prefiero la muerte a estos huesos despreciables!	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Yo no viviré eternamente: déjame solo, porque mis días son un soplo.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 ¿Qué es el hombre para que lo tengas tan en cuenta y fijes en él tu atención,	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 visitándolo cada mañana y examinándolo a cada instante?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 ¿Cuándo dejarás de mirarme? ¿No me darás tregua ni para tragar saliva?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Si pequé, ¿qué daño te hice, a ti, guardián de los hombres? ¿Por qué me has tomado como blanco y me he convertido en una carga para ti?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 ¿Por qué no perdonas mis ofensas y pasas por alto mis culpas? ¡Mira que muy pronto me acostaré en el polvo, me buscarás, y ya no existiré!	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«