Livre de Job 10

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Puisque la vie m'est en dégoût, je veux donner libre cours à ma plainte, épancher l'amertume de monâme.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Je dirai à Dieu: Ne me condamne pas, indique-moi pourquoi tu me prends à partie.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Est-ce bien, pour toi, de me faire violence, d'avilir l'oeuvre de tes mains et de favoriser les desseins desméchants?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Aurais-tu des yeux de chair et ta manière de voir serait-elle celle des hommes?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Ton existence est-elle celle des mortels, tes années passent-elles comme les jours de l'homme?	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 Toi, qui recherches ma faute et fais une enquête sur mon péché,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 tu sais bien que je suis innocent et que nul ne peut me soustraire à tes mains!	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Tes mains m'ont façonné, créé; puis, te ravisant, tu voudrais me détruire!	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Souviens-toi: tu m'as fait comme on pétrit l'argile et tu me renverras à la poussière.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Ne m'as-tu pas coulé comme du lait et fait cailler comme du laitage,	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 vêtu de peau et de chair, tissé en os et en nerfs?	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Puis tu m'as gratifié de la vie, et tu veillais avec sollicitude sur mon souffle.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Mais tu gardais une arrière-pensée; je sais que tu te réservais	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 de me surveiller si je pèche et de ne pas m'innocenter de mes fautes.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Suis-je coupable, malheur à moi! suis-je dans mon droit, je n'ose lever la tête, moi, saturé d'outrages,ivre de peines!	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Fier comme un lion, tu me prends en chasse, tu multiplies tes exploits à mon propos,	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 tu renouvelles tes attaques, ta fureur sur moi redouble, tes troupes fraîches se succèdent contre moi.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Oh! Pourquoi m'as-tu fait sortir du sein? J'aurais péri alors: nul oeil ne m'aurait vu,	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 je serais comme n'ayant pas été, du ventre on m'aurait porté à la tombe.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Et ils durent si peu, les jours de mon existence! Cesse donc de me fixer, pour me permettre un peu dejoie,	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 avant que je m'en aille sans retour au pays des ténèbres et de l'ombre épaisse,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 où règnent l'obscurité et le désordre, où la clarté même ressemble à la nuit sombre.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«