A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Preces afflicti, qui defessus angorem suum ante Dominum profundit.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Domine, exaudi orationem meam, et clamor meus ad te veniat.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Non abscondas faciem tuam a me; in quacumque die tribulor, inclina ad me aurem tuam. In quacumque die invocavero te, velociter exaudi me.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Quia defecerunt sicut fumus dies mei, et ossa mea sicut cremium aruerunt.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 Percussum est ut fenum et aruit cor meum, etenim oblitus sum comedere panem meum.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 A voce gemitus mei adhaesit os meum carni meae.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Similis factus sum pellicano solitudinis, factus sum sicut nycticorax in ruinis.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Vigilavi et factus sum sicut passer solitarius in tecto.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Tota die exprobrabant mihi inimici mei, exardescentes in me per me iurabant.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Quia cinerem tamquam panem manducabam et potum meum cum fletu miscebam,
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 a facie irae et increpationis tuae, quia elevans allisisti me.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Dies mei sicut umbra declinaverunt, et ego sicut fenum arui.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Tu autem, Domine, in aeternum permanes, et memoriale tuum in generationem et generationem.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Tu exsurgens misereberis Sion, quia tempus miserendi eius, quia venit tempus,
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 quoniam placuerunt servis tuis lapides eius, et pulveris eius miserentur.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Et timebunt gentes nomen tuum, Domine, et omnes reges terrae gloriam tuam,
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 quia aedificavit Dominus Sion et apparuit in gloria sua.
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 Respexit in orationem inopum et non sprevit precem eorum.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Scribantur haec pro generatione altera, et populus, qui creabitur, laudabit Dominum.
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Quia prospexit de excelso sanctuario suo, Dominus de caelo in terram aspexit,
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 ut audiret gemitus compeditorum, ut solveret filios mortis;
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 ut annuntient in Sion nomen Domini et laudem eius in Ierusalem,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 cum congregati fuerint populi in unum et regna, ut serviant Domino.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Humiliavit in via virtutem meam, abbreviavit dies meos. Dicam: “ Deus meus,
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 ne auferas me in dimidio dierum meorum; in generationem et generationem sunt anni tui.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Initio terram fundasti; et opera manuum tuarum sunt caeli.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 Ipsi peribunt, tu autem permanes; et omnes sicut vestimentum veterascent, et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 Filii servorum tuorum habitabunt, et semen eorum in conspectu tuo firmabitur ”.