A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 τω δαυιδ ευλογει η ψυχη μου τον κυριον και παντα τα εντος μου το ονομα το αγιον αυτου
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 ευλογει η ψυχη μου τον κυριον και μη επιλανθανου πασας τας ανταποδοσεις αυτου
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 τον ευιλατευοντα πασαις ταις ανομιαις σου τον ιωμενον πασας τας νοσους σου
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 τον λυτρουμενον εκ φθορας την ζωην σου τον στεφανουντα σε εν ελεει και οικτιρμοις
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 τον εμπιπλωντα εν αγαθοις την επιθυμιαν σου ανακαινισθησεται ως αετου η νεοτης σου
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 ποιων ελεημοσυνας ο κυριος και κριμα πασι τοις αδικουμενοις
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 εγνωρισεν τας οδους αυτου τω μωυση τοις υιοις ισραηλ τα θεληματα αυτου
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 οικτιρμων και ελεημων ο κυριος μακροθυμος και πολυελεος
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 ουκ εις τελος οργισθησεται ουδε εις τον αιωνα μηνιει
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 ου κατα τας αμαρτιας ημων εποιησεν ημιν ουδε κατα τας ανομιας ημων ανταπεδωκεν ημιν
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 οτι κατα το υψος του ουρανου απο της γης εκραταιωσεν κυριος το ελεος αυτου επι τους φοβουμενους αυτον
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 καθ' οσον απεχουσιν ανατολαι απο δυσμων εμακρυνεν αφ' ημων τας ανομιας ημων
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 καθως οικτιρει πατηρ υιους οικτιρησεν κυριος τους φοβουμενους αυτον
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 οτι αυτος εγνω το πλασμα ημων μνησθητι οτι χους εσμεν
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 ανθρωπος ωσει χορτος αι ημεραι αυτου ωσει ανθος του αγρου ουτως εξανθησει
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 οτι πνευμα διηλθεν εν αυτω και ουχ υπαρξει και ουκ επιγνωσεται ετι τον τοπον αυτου
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 το δε ελεος του κυριου απο του αιωνος και εως του αιωνος επι τους φοβουμενους αυτον και η δικαιοσυνη αυτου επι υιους υιων
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 τοις φυλασσουσιν την διαθηκην αυτου και μεμνημενοις των εντολων αυτου του ποιησαι αυτας
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 κυριος εν τω ουρανω ητοιμασεν τον θρονον αυτου και η βασιλεια αυτου παντων δεσποζει
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 ευλογειτε τον κυριον παντες οι αγγελοι αυτου δυνατοι ισχυι ποιουντες τον λογον αυτου του ακουσαι της φωνης των λογων αυτου
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 ευλογειτε τον κυριον πασαι αι δυναμεις αυτου λειτουργοι αυτου ποιουντες το θελημα αυτου
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 ευλογειτε τον κυριον παντα τα εργα αυτου εν παντι τοπω της δεσποτειας αυτου ευλογει η ψυχη μου τον κυριον
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«