A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 The prayer of one afflicted and wasting away whose anguish is poured out before the LORD.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 LORD, hear my prayer; let my cry come to you.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Do not hide your face from me now that I am in distress. Turn your ear to me; when I call, answer me quickly.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 For my days vanish like smoke; my bones burn away as in a furnace.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 I am withered, dried up like grass, too wasted to eat my food.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 From my loud groaning I become just skin and bones.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 I am like a desert owl, like an owl among the ruins.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 I lie awake and moan, like a lone sparrow on the roof.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 All day long my enemies taunt me; in their rage, they make my name a curse.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 I eat ashes like bread, mingle my drink with tears.
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 Because of your furious wrath, you lifted me up just to cast me down.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 My days are like a lengthening shadow; I wither like the grass.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 But you, LORD, are enthroned forever; your renown is for all generations.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 You will again show mercy to Zion; now is the time for pity; the appointed time has come.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 Its stones are dear to your servants; its dust moves them to pity.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 The nations shall revere your name, LORD, all the kings of the earth, your glory,
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 Once the LORD has rebuilt Zion and appeared in glory,
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 Heeding the plea of the lowly, not scorning their prayer.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Let this be written for the next generation, for a people not yet born, that they may praise the LORD:
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 "The LORD looked down from the holy heights, viewed the earth from heaven,
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 To attend to the groaning of the prisoners, to release those doomed to die."
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 Then the LORD'S name will be declared on Zion, the praise of God in Jerusalem,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 When all peoples and kingdoms gather to worship the LORD.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 God has shattered my strength in mid-course, has cut short my days.
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 I plead, O my God, do not take me in the midst of my days. Your years last through all generations.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Of old you laid the earth's foundations; the heavens are the work of your hands.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 They perish, but you remain; they all wear out like a garment; Like clothing you change them and they are changed,
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 but you are the same, your years have no end.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 May the children of your servants live on; may their descendants live in your presence.