A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Oración del afligido que, en su angustia, derrama su llanto ante el Señor.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Señor, escucha mi oración y llegue a ti mi clamor;
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 no me ocultes tu rostro en el momento del peligro; inclina hacia mí tu oído, respóndeme pronto, cuando te invoco.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Porque mis días se disipan como el humo, y mis huesos arden como brasas;
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 mi corazón se seca, marchitado como la hierba, ¡y hasta me olvido de comer mi pan!
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 Los huesos se me pegan a la piel, por la violencia de mis gemidos.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Me parezco a una lechuza del desierto, soy como el búho entre las ruinas;
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 estoy desvelado, y me lamento como un pájaro solitario en el tejado;
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 mis enemigos me insultan sin cesar, y enfurecidos, me cubren de imprecaciones.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Yo como ceniza en vez de pan y mezclo mi bebida con lágrimas,
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 a causa de tu indignación y tu furor, porque me alzaste en alto y me arrojaste.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Mis días son como sombras que se agrandan, y me voy secando como la hierba.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Pero tú, Señor, reinas para siempre, y tu Nombre permanece eternamente.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Tú te levantarás, te compadecerás de Sión, porque ya es hora de tenerle piedad, ya ha llegado el momento señalado:
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 tus servidores sienten amor por esas piedras y se compadecen de esas ruinas.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Las naciones temerán tu Nombre, Señor, y los reyes de la tierra se rendirán ante tu gloria:
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 cuando el Señor reedifique a Sión y aparezca glorioso en medio de ella;
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 cuando acepte la oración del desvalido y no desprecie su plegaria.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Quede esto escrito para el tiempo futuro y un pueblo renovado alabe al Señor:
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 porque él se inclinó desde su alto Santuario y miró a la tierra desde el cielo,
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 para escuchar el lamento de los cautivos y librar a los condenados a muerte.
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 para proclamar en Sión el nombre del Señor y su alabanza en Jerusalén,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 cuando se reúnan los pueblos y los reinos, y sirvan todos juntos al Señor.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Mis fuerzas se debilitaron por el camino y se abreviaron mis días;
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 pero yo digo: «Dios mío, no me lleves en la mitad de mi vida, tú que permaneces para siempre».
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 En tiempos remotos, fundaste la tierra, y el cielo es obra de tus manos;
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 ellos se acaban, y tú permaneces: se desgastan lo mismo que la ropa, los cambias como a un vestido, y ellos pasan.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Tú, en cambio, eres siempre el mismo, y tus años no tienen fin.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 Los hijos de tus servidores tendrán una morada y su descendencia estará segura ante ti.