A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«