Jób könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:	1 Man born of a woman, living for a short time, is filled with many miseries.
2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.	2 Who cometh forth like a flower, and is destroyed, and fleeth as a shadow, and never continueth in the same state.
3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?	3 And dost thou think it meet to open thy eyes upon such an one, and to bring him into judgment with thee?
4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!	4 Who can make him clean that is conceived of unclean seed ? is it not thou who only art?
5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.	5 The days of man are short, and the number of his months is with thee: thou hast appointed his bounds which cannot be passed.
6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.	6 Depart a little from him, that he may rest, until his wished for day come, as that of the hireling.
7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;	7 A tree hath hope: if it be cut, it groweth green again, and the boughs thereof sprout.
8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,	8 If its root be old in the earth, and its stock be dead in the dust:
9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;	9 At the scent of water, it shall spring, and bring forth leaves, as when it was first planted.
10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?	10 But man when he shall be dead, and stripped and consumed, I pray you where is he?
11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,	11 As if the waters should depart out of the sea, and an emptied river should be dried up:
12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.	12 So man when he is fallen asleep shall not rise again; till the heavens be broken, he shall not awake, nor rise up out of his sleep.
13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!	13 Who will grant me this, that thou mayest protect me in hell, and hide me till thy wrath pass, and appoint me a. time when thou wilt remember me?
14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.	14 Shall man that is dead, thinkest thou, live again? all the days in which I am now in warfare, I expect until my change come.
15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.	15 Thou shalt call me, and I will answer thee: to the work of thy hands thou shalt reach out thy right hand.
16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;	16 Thou indeed hast numbered my steps, but spare my sins.
17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.	17 Thou hast sealed up my offences as it were in a bag, but hast cured my iniquity.
18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;	18 A mountain falling cometh to nought, and a rock is removed out of its place.
19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.	19 Waters wear away the stones, and with inundation the ground by little and little is washed away: so in like manner thou shalt destroy man.
20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.	20 Thou hast strengthened him for a little while, that he may pass away for ever: thou shalt change his face, and shalt send him away.
21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;	21 Whether his children come to honour or dishonour, he shall not understand.
22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«	22 But yet his flesh, while he shall live, shall have pain, and his soul shall mourn over him.