Jób könyve 14

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:	1 « L'uomo nato di donna vive poco tempo e pieno di molte miserie.
2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.	2 Come un fiore sboccia e secca, fugge qual ombra, senza mai fermarsi.
3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?	3 E tu stimi degno aprire i tuoi occhi sopra tal essere, e chiamarlo al tuo tribunale?
4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!	4 Chi può render puro colui che fu concepito d'immonda semenza? Non forse tu che sei l'unico?
5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.	5 I giorni dell'uomo son brevi, il numero dei suoi mesi è presso di te. Gli hai fissato un termine che non può essere oltrepassato.
6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.	6 Ritirati un poco da lui e lascialo in pace, finché non venga, come quello d'un mercenario, il suo giorno bramato.
7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;	7 Per la pianta c'è una speranza: anche tagliata, rimette e ritorna ad avere i suoi rami;
8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,	8 ed anche quando sarà invecchiata sotto la terra la sua radico, quando il suo tronco sarà morto nella polvere,
9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;	9 appena sente l'acqua rinverdisce e fa le fronde come pianta novella.
10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?	10 Ma l'uomo morto che sia, non ha più nulla. E' finito. Di grazia, che ne resta?
11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,	11 Simile alle acque sparite dal lago, al fiume che inaridisce e secca.
12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.	12 L'uomo quando si sarà addormentato non risorgerà, finché non cada il cielo non si sveglierà, nè si scuoterà dal suo sonno.
13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!	13 Oh! potessi ottenere che tu mi seppellisca nell'Abisso, e mi faccia star laggiù nascosto finché non passi il tuo furore, finché tu non abbia fissato il giorno in cui ti ricorderai di me!
14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.	14 Pensi forse che l'uomo morto torni a vivere? Tutti i giorni del mio presente battagliare aspetto che venga il mio cambiamento.
15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.	15 Allora mi chiamerai ed io risponderò, e tu porgerai la destra all'opera delle tue mani.
16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;	16 Tu hai certamente contati i miei passi; ma perdona i miei peccati.
17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.	17 Tu hai sigillati come in un sacco i miei delitti, ma hai dato un rimedio alle mie iniquità.
18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;	18 Il monte cade e sparisce, il masso è divelto dal suo posto,
19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.	19 le acque scavan le pietre, la terra a poco a poco è portata via dalla inondazione, e così farai sparire anche l'uomo.
20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.	20 Gli darai per un po' di tempo il vigore, e lo farai passare per sempre, ne sfigurerai il volto, lo caccerai.
21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;	21 Abbiano onori i suoi figli o siano dispregiati, egli non lo saprà;
22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«	22 ma la sua carne soffrirà finché egli avrà vita, ed egli piangerà sopra se stesso ».