Livre des Psaumes 102

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Prière d’un malheureux, accablé, qui fait monter sa plainte vers Yahvé.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Seigneur, entends ma prière, que mon cri parvienne jusqu’à toi.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Ne me cache pas ta face au jour de mon malheur, tends l’oreille vers moi le jour où j’appelle, hâte-toi de me répondre.	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Car mes jours s’en vont en fumée, mes os se consument comme braise,	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 mon cœur est comme l’herbe battue, desséchée. C’est que j’oublie de manger mon pain,	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 à force de crier ma plainte, et mes os se voient à travers la peau.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Je suis pareil au pélican du désert, comme le hibou sur ses ruines.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Je veille et je gémis comme l’oiseau solitaire sur son toit.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Tout le jour mes ennemis m’insultent, ceux qui m’en veulent me maudissent.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 J’ai remplacé mon pain par la cendre, et mes larmes se mêlent à ma boisson,	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 à cause de ta colère, de ton emportement, car tu m’as déraciné et rejeté.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 Mes jours s’effacent comme une ombre, et comme l’herbe je me dessèche.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Mais toi, Seigneur, tu sièges à jamais et d’âge en âge on a recours à toi.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Il faut que tu te lèves: aie pitié de Sion, car le temps est venu où tu dois faire grâce.	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 Vois que tes serviteurs s’attachent à ses pierres et souffrent quand ils voient sa poussière.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Mais agis: les nations craindront ton Nom, Seigneur, tous les rois de la terre reconnaîtront ta gloire,	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 quand le Seigneur rebâtira Sion et qu’on l’y verra dans sa gloire.	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 Car il aura accueilli la prière des pauvres, il ne l’aura pas méprisée.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Écrivez-le pour la génération qui vient: “Un peuple qu’il aura formé louera le Seigneur.”	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 Car de là-haut où tout est saint, il s’est penché, des cieux le Seigneur a regardé la terre	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 pour entendre les soupirs du captif, pour libérer celui qui allait à la mort,	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 pour que Sion s’emplisse du renom du Seigneur, et Jérusalem, de sa louange.	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 Alors se joindront les peuples, et les nations serviront le Seigneur.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Il a permis que ma marche m’épuise, il a abrégé mes jours	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 et je lui dis: “Mon Dieu, ne me prends pas au milieu de ma vie, tes années à toi durent bien d’âge en âge!	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Voici longtemps que tu as fait la terre, les cieux sont l’œuvre de tes mains.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Vont-ils passer? Même alors tu resterais. Ils peuvent bien s’user comme un vêtement, tu les remplaces comme un habit, ils cèdent la place.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Mais toi, tu Es, tes années n’ont pas de fin.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Les fils de tes serviteurs demeureront, et leur race te servira toujours.	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«