A zsoltárok könyve 78

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Maszkíl Ászáftól. Figyelj, népem, tanításomra, hallgassatok szám szavára.	1 Salmo. De Asaf. Ó Deus, vieram as nações à tua herança contaminaram o teu santo templo, reduziram Jerusalém a um montão de ruínas.
2 Bölcs mondásra nyitom számat, elmondom a régi idők titkait.	2 Deram os cadáveres dos teus servos em pasto às aves do céu, as carnes dos teus santos aos animais da terra.
3 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk,	3 Derramaram o seu sangue como água à roda de Jerusalém, e não havia quem lhes desse sepultura.
4 nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt.	4 Tornámo-nos o opróbrio dos nossos vizinhos, o escárnio e a mofa daqueles que nos rodeiam.
5 Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat,	5 Até quando, Senhor? Permanecereis irado sempre? O teu zelo arderá sempre como o fogo?
6 hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak,	6 Derrama a tua ira sobre as nações, que te não conhecem, e sobre os reinos que não invocam o teu nome.
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék!	7 Com efeito eles devoraram Jacob, e devastaram a sua morada.
8 Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt.	8 Não recordes contra nós as culpas dos nossos antepassados, venha, quanto antes, ao nosso encontro a tua misericórdia, porque estamos reduzidos a grande miséria.
9 Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak.	9 Ajuda-nos, ó Deus da nossa salvação, para glória do teu nome, livra-nos, e perdoa os nossos pecados, por amor do teu nome.
10 Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni.	10 Para que hão-de dizer as gentes: "Onde está o Deus deles?" Seja notória entre as gentes, diante dos nossos olhos, a vingança do sangue dos teus servos, que tem sido derramado.
11 Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik.	11 Chegue à tua presença o gemido dos cativos; com o poder do teu braço livra os condenados à morte.
12 Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején.	12 Retribui aos nossos vizinhos, sete vezes no seu seio, o opróbrio que eles te fizeram, Senhor.
13 Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta.	13 Nós, porém, teu povo e ovelhas de teu pasto, nós te glorificaremos para sempre; de geração em geração publicaremos os teus louvores.
14 Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében.
15 Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket.
16 Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet.
17 Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában.
18 Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek,
19 s így beszéltek Isten ellen: »Tud-e Isten – mondták – asztalt teríteni a pusztában?«
20 Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. »De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?«
21 Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre,
22 mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek.
23 Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit.
24 Ennivalóként mannát hullatott nekik, és a mennyből adott nekik kenyeret:
25 angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót.
26 Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet.
27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye:
28 hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré.
29 Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak.
30 De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel,
31 amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait.
32 Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek.
33 Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik.
34 Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak.
35 Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk.
36 Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel,
37 mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez.
38 De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát.
39 Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet.
40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban!
41 Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen.
42 Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból.
43 Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején.
44 Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat.
45 Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk.
46 Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek.
47 Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel.
48 Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek.
49 Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását.
50 Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek.
51 Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban.
52 Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában.
53 Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el.
54 Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett.
55 Kiűzte előlük a nemzeteket, mérőzsinórjával nekik osztotta ki az országot, és letelepítette sátraikban Izrael törzseit.
56 Mégis megkísértették és bosszantották a fölséges Istent, és nem tartották meg rendeléseit.
57 Elpártoltak és hűtlenek lettek, akárcsak atyáik, visszavágtak, mint az álnok íj.
58 Haragították őt a magaslatokon, féltékenységre ingerelték faragott bálványaikkal.
59 Meghallotta ezt Isten, haragra lobbant és messze eltaszította Izraelt.
60 Elvetette silói hajlékát, sátrát, ahol az emberek közt lakott.
61 Fogságra adta erejét, és ékességét az ellenség kezére.
62 Kardélre vetette népét, és haragra gyúlt öröksége ellen.
63 Ifjaikat tűz emésztette meg, szűzeiket senki sem jegyezte el.
64 Papjaik kard által estek el, özvegyeiket senki sem siratta.
65 Felébredt ekkor az Úr, mint az alvó, mint a hős, aki mámoros a bortól.
66 Visszaverte ellenségeit, örök gyalázatot hozott rájuk.
67 Ám József sátrát elvetette, Efraim törzsét nem választotta ki,
68 hanem kiválasztotta Júda törzsét, Sion hegyét, amelyben kedvét lelte.
69 Felépítette szentélyét, mint az égboltot, mint a földet, amelyet örökre megszilárdított.
70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, elhozta őt a juhnyájaktól,
71 elhozta őt a szoptatós juhok mögül, hogy legeltesse Jákob népét, s örökségét, Izraelt.
72 Ő tiszta lélekkel legeltette, bölcs kézzel vezette őket.