A zsoltárok könyve 56

Káldi-Neovulgáta	Sacra Bibbia Ricciotti
¹ A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.	¹ - Al corifeo; [sull'aria]: «Non mandare in malora!». Ode. Di David, quando se ne fuggì lontano da Saul in una spelonca.
² Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.	² Abbi pietà di me, o Dio, abbi pietà di me, perchè in te confida l'anima mia, e all'ombra delle tue ali io mi rifugio, sino a che passi la calamità.
³ Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.	³ Io grido a Dio, all'Altissimo, al Dio che mi benefica.
⁴ Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.	⁴ Egli manderà dal cielo [il suo aiuto] e mi libereràe abbandonerà al vituperio i miei oppressori. Iddio manderà giù il suo favore e la sua fedeltà,
⁵ Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?	⁵ e strapperà l'anima mia di mezzo a' giovani leoni. Mi addormento [benchè] turbato![Mi trovo tra] uomini i cui denti son lance e frecce e la loro lingua una spada affidata.
⁶ Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.	⁶ Sii esaltato al di sopra de' cieli, o Dio, e per tutta la terra [si spanda] la tua gloria.
⁷ Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek,	⁷ Un laccio avevan teso a' miei piedi, e avevan curvato l'anima mia. Avevan scavato una fossa davanti a me, e ci son caduti dentro!
⁸ úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!	⁸ Pronto è il mio cuore, o Dio, pronto è il mio cuore; canterò e inneggerò:
⁹ Te számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket?	⁹ Sorgi gloria mia!sorgi arpa e cetra! Vo' destarmi all'aurora.
¹⁰ Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.	¹⁰ Ti celebrerò tra i popoli, o Signore, e inneggerò a te tra le genti.
¹¹ Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,	¹¹ Perchè s'inalza sino al cielo la tua misericordia, e sino alle nubi la tua fedeltà.
¹² az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem?	¹² Sii esaltato al di sopra de' cieli, o Dio, e su tutta la terra [si spanda] la tua gloria.
¹³ Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,
¹⁴ mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.