A zsoltárok könyve 56

Káldi-Neovulgáta	Ave Maria
¹ A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.	¹ Ao mestre de canto. “Não destruas”. Cântico de Davi, quando fugiu para a caverna, perseguido por Saul.
² Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.	² Tende piedade de mim, ó Deus, tende piedade de mim, porque a minha alma em vós procura o seu refúgio. Abrigo-me à sombra de vossas asas, até que a tormenta passe.
³ Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.	³ Clamo ao Deus Altíssimo, ao Deus que me cumula de benefícios.
⁴ Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.	⁴ Mande ele do céu auxílio que me salve, cubra de confusão meus perseguidores; envie-me Deus a sua graça e fidelidade.
⁵ Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?	⁵ Estou no meio de leões, que devoram os homens com avidez. Seus dentes são como lanças e flechas, suas línguas como espadas afiadas.
⁶ Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.	⁶ Elevai-vos, ó Deus, no mais alto do céu, e sobre toda a terra brilhe a vossa glória.
⁷ Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek,	⁷ Ante meus pés armaram rede; fizeram-me perder a coragem; cavaram uma fossa diante de mim; caiam nela eles mesmos.
⁸ úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!	⁸ Meu coração está firme, ó Deus, meu coração está firme; vou cantar e salmodiar.
⁹ Te számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: Ugye számon kéred őket?	⁹ Desperta-te, ó minha alma; despertai, harpa e cítara! Quero acordar a aurora.
¹⁰ Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.	¹⁰ Entre os povos, Senhor, vos louvarei; eu vos salmodiarei entre as nações,
¹¹ Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,	¹¹ porque aos céus se eleva a vossa misericórdia, e até as nuvens a vossa fidelidade.
¹² az Istenben remélek, nem félek; Ember mit árthatna nekem?	¹² Elevai-vos, ó Deus, nas alturas do céu, e brilhe a vossa glória sobre a terra inteira.
¹³ Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,
¹⁴ mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.