Jób könyve 34

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 És újra megszólalt Eliú, és ezeket is mondta:	1 Elihu nastavi svoju besjedu i reče:
2 »Halljátok, bölcsek, szavaimat, figyeljetek rám, ti okosak!	2 »I vi, mudraci, čujte što ću reći, vi, ljudi umni, poslušajte mene,
3 Mert a fül vizsgálja meg a szavakat, miként az íny ízleli meg az ételt.	3 jer uši nam prosuđuju besjede isto kao što nepce hranu kuša.
4 Válasszuk magunknak azt, ami helyes, állapodjunk meg, vajon mi jobb?	4 Zajedno ispitajmo što je pravo i razmislimo skupa što je dobro.
5 Azt mondta ugyanis Jób: ‘Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazamat!	5 Job je utvrdio: ‘Ja sam pravedan, ali Bog meni pravdu uskraćuje.
6 Hamisság van megítélésemben; kegyetlen nyíl talált, holott bűnöm nincsen!’	6 U pravu sam, a lašcem prave mene, nasmrt prostrijeljen, a bez krivnje svoje!’
7 Van-e férfi, Jóbhoz hasonló, aki issza a gúnyolódást, mint a vizet?	7 Zar gdje čovjeka ima poput Joba koji porugu pije kao vodu,
8 Aki azokkal tart, akik gonoszt művelnek, és istentelen emberekkel jár-kel?	8 sa zlikovcima koji skupa hodi i s opakima isti dijeli put?
9 Mert azt mondta: ‘Nem kedves az ember Isten előtt, még akkor sem, ha híven követi!’	9 On tvrdi: ‘Kakva korist je čovjeku od tog što Bogu ugoditi želi?’
10 Azért hallgassatok rám ti, okos emberek! Távol legyen Istentől a gonoszság s a Mindenhatótól a jogfosztás!	10 Stoga me čujte, vi ljudi pametni! Od Boga zlo je veoma daleko i nepravednost od Svemogućega,
11 Mert ő az embernek tettei szerint fizet, és mindenkinek útja szerint viszonoz;	11 te on čovjeku plaća po djelima, daje svakom po njegovu vladanju.
12 mert valóban, Isten nem kárhoztat ok nélkül, s a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!	12 Odista, Bog zla nikada ne čini, niti Svesilni kad izvrće pravo.
13 Kit rendelt mást a föld fölé, vagy kit tett a világ fölé, amelyet alkotott?	13 Ta tko je njemu povjerio zemlju i vasioni svijet tko je stvorio?
14 Ha arra irányozná szívét, vissza is vonhatná magához leheletét, lélegzetét,	14 Kad bi on dah svoj u se povukao, kad bi čitav svoj duh k sebi vratio,
15 akkor kimúlna minden élőlény egyaránt, s az ember visszatérne a porba.	15 sva bića bi odjednom izdahnula i u prah bi se pretvorio čovjek.
16 Ha tehát okos vagy, halld meg, amit mondok, és figyelj beszédem szavára!	16 Ako razuma imaš, slušaj ovo, prikloni uho glasu riječi mojih.
17 Tud-e kormányozni, aki gyűlöli az igazságot, és hogyan hibáztatod annyira őt, aki igazságos?	17 Može li vladat’ koji mrzi pravo? Najpravednijeg hoćeš li osudit’? –
18 Hisz ő még a királynak is azt mondja: ‘Te hitszegő!’ és a főembereknek: ‘Ti gonosztevők!’	18 Onog koji kaže kralju: ‘Nitkove!’ a odličniku govori: ‘Zlikovče!’
19 Nem tekinti ő a fejedelmek személyét. Nem ismeri a zsarnokot, amikor a szegénnyel vetekedik – mert mindannyian keze alkotásai. –	19 Koji nije spram knezovima pristran i jednak mu je ubog i mogućnik, jer oni su djelo ruku njegovih?
20 Meghalnak az ilyenek hirtelen, az éj közepén; kimúlnak a gazdagok, elmennek, s ő eltávolítja az erőszakost kézmozdulat nélkül.	20 Zaglave za tren, usred gluhe noći: komešaju se narodi, prolaze; ni od čije ruke moćni padaju.
21 Mert az ő szeme az emberek útjain van, és látja minden lépésüket,	21 Jer, on nadzire pute čovjekove, pazi nad svakim njegovim korakom.
22 nincs sötétség, nincs halál-árnyék, hol a gonosztevők elrejtőzzenek,	22 Nema toga mraka niti crne tmine gdje bi se mogli zlikovci sakriti.
23 mert nincs az ember kényére bízva, mikor menjen Isten elé ítéletre,	23 Bog nikome unaprijed ne kaže kada će na sud pred njega stupiti.
24 összezúz ő sokakat szám nélkül, és másokat állít helyükre.	24 Bez saslušanja on satire jake i stavlja druge na njihovo mjesto.
25 Mert ismeri tetteiket, elhozza azért rájuk az éjt és eltapossák őket.	25 Ta odveć dobro poznaje im djela! Sred noći on ih obara i gazi.
26 Megveri őket, mint gonosztevőket olyan helyen, ahol sokan látják,	26 Ćuškom ih bije zbog zloće njihove na mjestu gdje ih svi vidjeti mogu.
27 azért, mert készakarva eltávoztak tőle, és egyáltalán nem akarták megérteni útjait,	27 Jer prestadoše za njime hoditi, zanemariše putove njegove
28 mert eléje juttatták a nyomorgó kiáltását, és meghallja a szegények jajszavát.	28 goneć uboge da vape do njega i potlačene da k njemu leleču.
29 Ha pedig ő nyugalmat ad, ki az, aki kárhoztassa, és ha elrejti arcát, ki az, aki szemlélhetné? Ha népek, sőt az összes ember fölött	29 Al’ miruje li, tko da njega gane? Zastre li lice, tko ga vidjet’ može?
30 istentelen embert enged uralkodni, a nép bűnei miatt,	30 Nad pucima bdî k’o i nad čovjekom da ne zavlada tko narod zavodi.
31 akkor így szólok Istenhez: ‘Nem állok neked ellen!	31 Kada bezbožnik Bogu svome kaže: ‘Zavedoše me, više griješit’ neću.
32 Ha hibáztam, akkor taníts engem, ha rosszul beszéltem, nem teszem többé!’	32 Ne uviđam li, ti me sad pouči, i ako sam kad nepravdu činio, ubuduće ja činiti je neću!’
33 Vajon Isten tőled kérdezze-e, mert nem vagy megelégedve: ‘Mivelhogy tied a döntés, nem az enyém, mondd meg tehát, hogyan tudnád jobban!’	33 Misliš da Bog mora njega kazniti, dok ti zamisli njegove prezireš? Al’ kada ti odlučuješ, a ne ja, mudrost nam svoju istresi de sada!
34 Az értelmes emberek megmondják majd nekem, s a bölcs férfiak, akik engem hallgatnak:	34 Svi ljudi umni sa mnom će se složit’ i svatko razuman koji čuje mene:
35 ‘Nem beszél Jób bölcsen, és szavai megfontolás nélkül valók!’	35 Nepromišljeno Job je govorio, u riječima mu neima mudrosti.
36 Atyám! tedd próbára Jóbot mindvégig! Ne engedd ki kezedből a gonoszság emberét,	36 Stoga, nek’ se Job dokraja iskuša, jer odgovara poput zlikovaca;
37 mert vétkeit káromlással tetézi, gúnyosan tapsol közöttünk és ítéletre hívja ki Istent szavaival.«	37 a svom grijehu još pobunu domeće, među nama on plješće dlanovima i hule svoje na Boga gomila.«