Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Pattloch Bibel
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 Da setzte Job seine Rede fort und sprach:
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 "So wahr Gott lebt, der mir mein Recht entzog, und der Allmächtige, der meine Seele kränkte!
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 Wahrlich, solange mein Atem in mir ist und Gottes Hauch in meiner Nase,
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 sollen meine Lippen kein Unrecht reden, noch wird meine Zunge Verkehrtes sprechen!
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 Fern sei es von mir, euch recht zu geben, ich gebe bis zum Tod meine Unschuld nicht auf!
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 An meiner Gerechtigkeit halte ich fest und lasse sie nicht. Mein Gewissen tadelt keinen meiner Tage.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 Es gelte als Frevler mein Feind und mein Gegner als Schuldiger!
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 Denn was ist des Ruchlosen Hoffnung, wenn er verscheidet, wenn Gott seine Seele hinwegnimmt?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 Wird Gott auf sein Schreien hören, wenn Bedrängnis über ihn kommt?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 Kann er sich des Allmächtigen freuen, Gott anrufen zu jeder Zeit?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 Ich will euch belehren über Gottes strafende Hand, nicht verhehlen, was der Allmächtige plant!
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 Seht, ihr habt alle es selber geschaut! Warum also pflegt ihr nichtigen Wahn?
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 Dies ist des Frevlers Anteil bei Gott und der Gewalttätigen Erbe, das sie vom Allmächtigen empfangen:
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 Werden zahlreich seine Söhne, so geschieht es für das Schwert, und nimmer können seine Kinder sich am Brote sättigen.
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 Wer ihm noch übrigbleibt, sinkt durch die Pest zu Grab, und seine Witwen halten keine Totenklage.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Ob er auch Silber aufhäuft gleich dem Staub und Kleider sich beschafft wie Lehm,
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 er schafft sie an, doch der Gerechte wird sie tragen; das Silber wird der Fromme zum Besitz erlangen.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 Er hat sein Haus gebaut wie eine Motte, gleich einer Hütte, die ein Wächter aufgestellt.
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 Als Reicher legt er sich zur Ruhe - noch ist es nicht hinweggerafft; doch tut er seine Augen auf, so ist es nicht mehr da.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 Der Schrecken greift es an wie eine Wasserflut, der Sturmwind nimmt es fort bei Nacht.
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 Der Ostwind hebt es hoch, und es entschwindet. Er fegt im Sturm es weg von seiner Stätte.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 Er wirft es über ihm zusammen und kennt keine Schonung, vor seiner Macht muß er von hinnen fliehen.
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 Man klatscht in die Hände wider ihn und spottet über ihn von seiner Stätte her.