Jób könyve 23

Káldi-Neovulgáta	Nova Vulgata
¹ És felelt Jób, és ezt mondta:	¹ Respondens autem Iob ait:
² »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.	² “ Nunc quoque in amaritu tudine est querela mea, et manus eius aggravata est super gemitum meum.
³ Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!	³ Quis mihi tribuat, ut cognoscam et inveniam illum et veniam usque ad solium eius?
⁴ Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;	⁴ Ponam coram eo iudicium et os meum replebo increpationibus,
⁵ ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!	⁵ ut sciam verba, quae mihi respondeat, et intellegam quid loquatur mihi.
⁶ Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!	⁶ Num multa fortitudine contendet mecum? Non! Ipse tantum audiat!
⁷ Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.	⁷ Tunc iustus disceptabit cum illo, et ego evaderem in perpetuo a iudice meo.
⁸ Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,	⁸ Si ad orientem iero, non apparet; si ad occidentem, non intellegam eum.
⁹ ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!	⁹ Si ad sinistram pergam, non apprehendam eum; si me vertam ad dexteram, non videbo illum.
¹⁰ Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.	¹⁰ Ipse vero scit viam meam, et, si probaverit me, quasi aurum egrediar.
¹¹ Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,	¹¹ Vestigia eius secutus est pes meus, viam eius custodivi et non declinavi ex ea.
¹² nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.	¹² A mandatis labiorum eius non recessi et in sinu meo abscondi verba oris eius.
¹³ De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,	¹³ Ipse enim solus est, et quis repellet eum? Et anima eius, quodcumque voluit, hoc fecit.
¹⁴ mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.	¹⁴ Cum expleverit in me voluntatem suam, et alia multa similia praesto sunt ei;
¹⁵ Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.	¹⁵ et idcirco a facie eius turbatus sum et considerans eum timore sollicitor.
¹⁶ Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,	¹⁶ Deus mollivit cor meum, et Omnipotens conturbavit me.
¹⁷ mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.	¹⁷ Non enim perii propter imminentes tenebras, nec faciem meam operuit caligo.