Jób könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblija Hrvatski
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Job progovori i reče:
2 »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.	2 »Zar mi je i danas tužaljka buntovna? Teška mu ruka iz mene vapaj budi:
3 Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!	3 o, kada bih znao kako ću ga naći, do njegova kako doprijeti prijestolja,
4 Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;	4 pred njim parnicu bih svoju razložio, iz mojih bi usta navrli dokazi.
5 ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!	5 Rad bih znati što bi meni odvratio i razumjeti riječ što bi je rekao!
6 Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!	6 Zar mu treba snage velike za raspru? Ne, dosta bi bilo da me on sasluša.
7 Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.	7 U protivniku bi vidio pravedna, i parnica moja tad bi pobijedila.
8 Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,	8 Na istok krenem li, naći ga ne mogu; pođem li na zapad, ne razabirem ga.
9 ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!	9 Ištem na sjeveru, al’ ga ne opažam; nevidljiv je ako se k jugu okrenem.
10 Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.	10 Pa ipak, on dobro zna put kojim kročim! Neka me kuša: čist k’o zlato ću izići!
11 Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,	11 Noga mi se stopa njegovih držala, putem sam njegovim išao ne skrećuć’;
12 nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.	12 slušao sam nalog njegovih usana, pohranih mu riječi u grudima svojim.
13 De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,	13 Al’ htjedne li štogod, tko će ga odvratit’? Što zaželi dušom, to će ispuniti.
14 mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.	14 Izvršit će što je dosudio meni, kao i sve drugo što je odlučio!
15 Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.	15 Zbog toga pred njime sav ustravljen ja sam, i što više mislim, jače strah me hvata.
16 Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,	16 U komade Bog mi je srce smrvio, užasom me svega prožeo Svesilni,
17 mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.	17 premda nisam ni u tminama propao, ni u mraku što je lice moje zastro.