Jób könyve 16
Libro non riconosciuto. Prova con un'abbreviazione valida (es. Gen, Es, Gv, Sal).
Versetti esaminati
| Káldi-Neovulgáta | La Bibbia in Volgare |
|---|---|
| 1 És felelt Jób, és ezt mondta: | 1 Rispose Iob, e disse: |
| 2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian! | 2 Io hoe udito frequentemente cotali cose; consolatori pieni d' incarchi voi siete. |
| 3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell? | 3 Or non avranno fine le parole ventose? ovvero è alcuna cosa molesta a te, che così favelli? |
| 4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek! | 4 E io potea similmente parlare le vostre parole; e ancora Iddio il volesse che l'anima vostra fosse per la mia! |
| 5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek. | 5 Ch'io consolerei voi con parole, e moveria lo capo mio sopra voi. |
| 6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket. | 6 Fortificherei voi colla mia bocca, e moverei le labbra mie, quasi come perdonante a voi. |
| 7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem. | 7 Ma che farò? Se io favelleroe, non si riposerae lo mio dolore; e se io tacerò, non si partirà da me. |
| 8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom; | 8 A ora mi ha oppresso il mio dolore, e in niente sono tornati li miei sensi. |
| 9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol; | 9 La mia pelle crispata induce la testimonianza incontro a me, e si suscita lo parlante falso contro alla mia faccia, contradicente a me. |
| 10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem. | 10 Ragunoe lo suo furore in me, e minacciandomi stridava contro a me colli suoi denti; lo mio nemico colli terribili occhii ragguardò me. |
| 11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat. | 11 E le sue bocche s' apersono sopra me, e vituperandomi percosse la mia mascella; e saziati sono [del] le mie pene. |
| 12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott. | 12 E rinchiuse Iddio me appresso lo malvagio, e nelle mani de' rei diede me. |
| 13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának. | 13 Io, ch' era quelli che fue ricchissimo, repentemente sono contrito; tenne lo mio capo, spezzò me e puosemi a lui quasi come uno segno. |
| 14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre. | 14 E intorniò me colle sue lancie, e ferie li miei lombi; e non perdonò, e isparse nella terra le mie budella. |
| 15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős. | 15 E tagliò me colla ferita sopra la ferita, e venne sopra me come gigante. |
| 16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam. | 16 Lo sacco cucii sopra la mia cotica; e coperta è colla cenere la mia carne. |
| 17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon. | 17 La mia faccia enfiò il pianto, e le mie palpebre scurarono. |
| 18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez. | 18 Queste cose sostengo senza iniquità delle mie mani, quando io avea le monde preghiere a Dio. |
| 19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom! | 19 O terra, non coprire lo mio sangue, nè non trovi luogo in te di nascondersi lo mio chiamare. |
| 20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban. | 20 Ecco in verità nel cielo è lo mio testimonio, e colui che sa le mie cose secrete è nelli luoghi eccelsi. |
| 21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem! | 21 O amici miei, pieni di parole; a Dio stilla l'occhio mio. |
| 22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek. | 22 E Iddio il volesse, che così fosse giudicato l'uomo con Dio, come è giudicato lo figliuolo dell' uomo con lo suo collega. |
| 23 Ecco certo li brevi anni trapassano; e ando per la via, per la quale io non torneroe. |