Jób könyve 16

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Nova Vulgata
¹ És felelt Jób, és ezt mondta:	¹ Respondens autem Iob dixit:
² »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	² “ Audivi frequenter talia! onsolatores molesti omnes vos estis.
³ Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	³ Numquid habebunt finem verba ventosa, aut quid te exacerbat, ut respondeas?
⁴ Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	⁴ Poteram et ego similia vestri loqui, si esset anima vestra pro anima mea! Concinnarem super vos sermones et moverem caput meum super vos.
⁵ Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	⁵ Roborarem vos ore meo et motum labiorum meorum non cohiberem.
⁶ Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	⁶ Si locutus fuero, non quiescet dolor meus et, si tacuero, non recedet a me;
⁷ De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	⁷ nunc autem defatigavit me dolor meus, et tu vastasti omnem coetum meum.
⁸ Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	⁸ Rugae meae testimonium dicunt contra me; et suscitatur falsiloquus adversus faciem meam contradicens mihi,
⁹ ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	⁹ Ira eius discerpsit me et adversata est mihi, et infremuit contra me dentibus suis. Hostis meus acuit oculos suos in me.
¹⁰ egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	¹⁰ Aperuerunt super me ora sua et exprobrantes percusserunt maxillam meam, simul conferti contra me.
¹¹ Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	¹¹ Concludit me Deus apud iniquum et manibus impiorum me tradit.
¹² Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	¹² Ego, ille quondam tranquillus, repente contritus sum. Tenuit cervicem meam, confregit me et posuit me sibi quasi in signum.
¹³ Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	¹³ Circumdedit me lanceis suis, scidit lumbos meos, non pepercit et effudit in terra iecur meum.
¹⁴ Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	¹⁴ Dirupit me rumpens et diruens, irruit in me quasi gigas.
¹⁵ Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	¹⁵ Saccum consui super cutem meam et dimisi in terram cornu meum.
¹⁶ Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	¹⁶ Facies mea rubuit a fletu, et palpebrae meae caligaverunt;
¹⁷ Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	¹⁷ attamen absque iniquitate manus meae, cum haberem mundas preces.
¹⁸ És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	¹⁸ Terra, ne operias sanguinem meum, neque inveniat in te locum latendi clamor meus.
¹⁹ El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	¹⁹ Ecce enim in caelo testis meus, et conscius meus in excelsis.
²⁰ Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	²⁰ Interpretes mei sunt cogitationes meae: ad Deum stillat oculus meus.
²¹ Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	²¹ Atque utinam sic iudicaretur vir cum Deo, sicut iudicatur filius hominis cum collega suo.
²² Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	²² Ecce enim breves anni transeunt, et semitam, per quam non revertar, ambulo.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati