Jób könyve 16

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Ave Maria
¹ És felelt Jób, és ezt mondta:	¹ Jó respondeu então nestes termos:
² »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!	² “Já ouvi muitas vezes discursos semelhantes, sois todos uns consoladores importunos.
³ Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?	³ Quando terão fim essas palavras atiradas ao vento? O que é que te move para responder assim?
⁴ Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!	⁴ Eu também poderia falar como vós, se estivésseis no meu lugar. Arranjaria discursos a vosso respeito e sacudiria a cabeça contra vós.
⁵ Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.	⁵ Eu vos encorajaria verbalmente e moveria os meus lábios sem nenhuma avareza.
⁶ Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.	⁶ Se falo, nem por isso se aplaca a minha dor; se calo, estará ela afastada de mim?
⁷ De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.	⁷ Mas Deus me extenuou, estou aniquilado. Toda a sua tropa me pegou.
⁸ Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;	⁸ Minha magreza tornou-se testemunho contra mim, ela depõe contra mim.
⁹ ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;	⁹ Sua cólera me fere e me persegue. Ele range os dentes contra mim. Meus inimigos aguçam os olhos sobre mim.
¹⁰ egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.	¹⁰ Abrem a boca para me devorar. Batem-me na face para me ultrajar, rebelando-se todos contra mim.
¹¹ Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.	¹¹ Deus me entrega aos perversos, joga-me nas mãos dos malvados.
¹² Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.	¹² Eu estava em paz. Ele, de repente, me esmagou. Segurou-me pela nuca e me pôs em pedaços. Tomou-me como seu alvo.
¹³ Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.	¹³ Suas setas voam em volta de mim. Ele rasga os meus rins sem piedade, espalhando o meu fel por terra.
¹⁴ Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.	¹⁴ Abre em mim brecha sobre brecha, ataca-me como um guerreiro.
¹⁵ Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.	¹⁵ Cosi um saco sobre minha pele e rolei minha fronte no pó.
¹⁶ Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.	¹⁶ Meu rosto está vermelho de tanto chorar e a sombra da morte estende-se sobre minhas pálpebras.
¹⁷ Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.	¹⁷ Entretanto, não há violência em minhas mãos e minha oração é pura!
¹⁸ És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.	¹⁸ Ó terra, não cubras o meu sangue e que seu grito não seja sufocado pela tumba.
¹⁹ El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!	¹⁹ Tenho desde já uma testemunha no céu, um defensor nas alturas.
²⁰ Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.	²⁰ Minha oração subiu até Deus e meus olhos choram diante dele.
²¹ Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!	²¹ Que ele mesmo julgue entre o homem e Deus, entre o homem e seu semelhante!
²² Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.	²² Pois meus anos contados se esgotam e eu entro numa vereda por onde não passarei de novo.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati