Judit könyve 16
Versetti esaminati
| Káldi-Neovulgáta | Nova Vulgata |
|---|---|
| 1 Judit így szólt: »Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére, cintányér mellett énekeljetek az Úrnak, új éneket zengjetek neki, dicsérve hívjátok nevét. | 1 Dixitque Iudith: “ Incipite Deo meo in tym panis, cantate Domino meo in cymbalis, modulamini illi psalmum novum, exaltate et invocate nomen ipsius. |
| 2 Az Úr töri meg a hadakat, aki népe között ütött tábort, hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből. | 2 Tu es Deus conterens bella, qui ponis castra in medio populi tui, ut eripias me de manu persequentium me. |
| 3 Északi tájról a hegyek felől jött Asszúr számos hadával, a folyók vizét megakasztotta tömege, a völgyeket lovai lepték el. | 3 Venit Assur a montibus, a borra, venit in milibus virtutum suarum, quorum multitudo obturavit torrentes, et equitatus ipsorum texit colles. |
| 4 Azt mondta, fel fogja égetni határaimat, kardélre hányja majd ifjaimat, a földhöz veri csecsemőimet, gyermekeimet meg zsákmányul adja, fogságra pedig szűzleányaimat. | 4 Et dixit incensurum se fines meos et iuvenes meos occisurum gladio et mammantes meos daturum ad solum et infantes meos daturum in partitionem et virgines spoliaturum. |
| 5 De megverte őt az Úr, a Mindenható, egy asszony keze által elpusztította őket. | 5 Dominus omnipotens sprevit illos et confudit illos in manu feminae! |
| 6 Nem ifjak kezétől hullott el vezérük, nem Titánok ivadékai ölték meg őt, nem termetes óriások küzdöttek vele, Merári leánya, Judit azonban, arcának bájával rontotta meg. | 6 Non enimcecidit potens eorum a iuvenibus, nec filii Titanum percusserunt illum, nec alti gigantes superposuerunt se illi, sed Iudith filia Merari in specie faciei suae dissolvit illum. |
| 7 Letette ugyanis özvegyi ruháját, hogy fölemelje Izrael gyászolóit. Megkente kenettel orcáját, | 7 Dispoliavit enim se stola viduitatissuae in exaltationem dolentium in Israel. Unxit faciem suam unguento |
| 8 átkötötte szalaggal hajfürtjét, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa. | 8 et colligavit capillos suos in mitra et accepit stolam lineam in seductionem eius. |
| 9 Saruja rabbá tette szemét, szépsége foglyul ejtette lelkét és kard szelte át nyakát. | 9 Sandalum eius rapuit oculum ipsius, et species eius captivam fecit animam illius, et transiit gladius cervicem eius. |
| 10 Hősiességén eliszonyodtak a perzsák és vakmerőségén a médek. | 10 Horruerunt Persae audaciam eius, et Medi turbati sunt constantia ipsius. |
| 11 Akkor jajgattak elesettjeim, fölkiáltottak a gyengék és megrémültek, fölemelték hangjukat és megzavarodtak. | 11 Tunc ululaverunt humiles mei, et exclamaverunt aegrotantes et territi sunt, in altum extulerunt vocem suam et conversi sunt. |
| 12 A leányok fiai szúrták le őket, mint menekülő gyermekeket ölték meg őket, elpusztultak az én Istenem csataterén. | 12 Filii puellarum compunxerunt illos et tamquam pueros ultroneos vulnerabant; perierunt a praelio Domini mei. |
| 13 Új éneket énekelek Istenemnek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen. | 13 Cantabo Deo meo hymnum novum: Domine, magnus es tu et clarus, mirabilis in virtute et insuperabilis. |
| 14 Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és lettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs aki szavadnak ellenszegüljön. | 14 Tibi serviat omnis creatura tua, quoniam dixisti, et facta sunt, misisti spiritum tuum, et aedificata sunt, et non est qui resistat voci tuae. |
| 15 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik téged félnek, azokhoz irgalmas vagy. | 15 Montes enim a fundamentis agitabuntur cum aquis, petrae autem a facie tua tamquam cera liquescent. Illis autem, qui timent te, propitius adhuc eris. |
| 16 Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked. Aki azonban féli az Urat, nagy előtte mindenkor. | 16 Quoniam pusillum omne sacrum ad odorem suavitatis, et minimus omnis adeps in holocaustum tibi. Qui autem timet Dominum, magnus apud eum semper. |
| 17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak! A mindenható Isten bosszút áll rajtuk, az ítélet napján meglátogatja őket, tüzet és férget ad testükbe, hogy égjenek és kínlódjanak örökké.« | 17 Vae gentibus assurgentibus generi meo! Dominus omnipotens vindicabit illos, in die iudicii visitabit eos, ut det ignem et vermes in carnes eorum, et comburentur, ut sentiant usque in aeternum ”. |
| 18 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, imádták Istent, s miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat az Úrnak. | 18 Ut autem venerunt in Ierusalem, adoraverunt Deum; et, postquam mundatus estpopulus, rettulerunt holocaustum Domino et voluntaria sua et munera. |
| 19 Judit az Úrnak szentelte Holofernész minden holmiját, amelyet a nép neki adott, a függőhálót, amelyet az ő hálófülkéjéből maga hozott el. | 19 Etattulit Iudith omnia vasa Holofernis, quaecumque dederat ei populus, etconopeum, quod sustulerat de cubiculo ipsius, in consecrationem Domino dedit. |
| 20 A nép vigadott a szentély előtt három hónapon át és Judit ott maradt velük. | 20 Et populus laetabatur in Ierusalem contra faciem sanctorum per menses tres, etIudith cum illis mansit. |
| 21 Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban. | 21 Post illos autem dies rediit unusquisque in hereditatem suam, et Iudith abiitin Betuliam et demorata est in possessione sua. Et facta est secundum tempussuum clara in omni terra, |
| 22 Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez. | 22 et multi concupierunt eam, et non cognovit virillam omnibus diebus vitae eius, ex qua die mortuus est Manasses maritus illiuset appositus est ad populum suum. |
| 23 Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el. | 23 Et procedens magna facta est valde etsenuit in domo mariti sui Manasses annos centum quinque; et dimisit abram suamliberam. Et mortua est in Betulia, et sepelierunt eam in spelunca. |
| 24 Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között. | 24 Et planxit eam omnis Israel diebus septem. Divisitque bona sua, priusquammoreretur, omnibus proximis viri sui Manasses et proximis ex genere suo. |
| 25 Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait. | 25 Etnon fuit adhuc, qui in timorem mitteret filios Israel in diebus Iudith et postmortem eius diebus multis. |