Tóbiás könyve 2

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Le Sainte Bible Vigouroux
1 Asszarhaddon idejében tehát visszatértem házamba és visszakaptam feleségemet Annát és fiamat Tóbiást. Ünnepünkkor, pünkösdkor, amely a Hetek szent ünnepe, jó ebéd volt, leültem enni.	1 cf2Car ils se sont dit(s), dans l'égarement de leurs pensées : Le temps de notre vie est court et plein d'ennui ; l'homme n'a plus de bien à attendre après sa mort (à la fin de l'homme), et on ne connaît personne qui soit revenu des enfers.
2 Meg volt terítve számomra az asztal és finom ételeket láttam. Így szóltam fiamhoz Tóbiáshoz: »Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide, s egyék velünk. Megvárlak fiam, amíg visszajössz.«	2 Nous sommes nés du néant, et, après cette vie, nous serons comme si nous n'avions jamais été. Le souffle de nos narines est comme une fumée, et la raison (parole) n'est qu'une étincelle qui remue notre cœur.
3 Tóbiás elment, hogy a testvéreink között keressen egy szegényt, de visszatért és így szólt: »Apám!« Ezt mondtam neki: »Mi van fiam?« Ő ezt válaszolta: »Valakit meggyilkoltak a mieink közül, odavetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották.«	3 Lorsqu'elle sera éteinte, notre corps sera réduit en cendres, et l'esprit se dissipera comme un air subtil ; et notre vie disparaîtra comme une nuée (un nuage) qui passe, et s'évanouira comme un brouillard que les rayons du soleil mettent en fuite, et que sa chaleur abat (qui tombe, appesanti par sa chaleur).
4 Fölkeltem, otthagytam az ebédet még mielőtt hozzányúltam volna, elhoztam az embert a térről egy házba, és vártam a napnyugtát, hogy eltemethessem.	4 Notre nom même s'oubliera avec le temps, et personne ne se souviendra de nosœuvres.
5 Aztán hazatértem, megfürödtem és szomorúan fogyasztottam el kenyeremet,	5 Car notre vie (temps) est le passage d'une ombre, et après la mort il n'y a plus de retour : le sceau est (ap)posé, et nul ne revient.
6 s eszembe jutott, amit Ámosz próféta mondott Bételről: »Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé.«	6 Venez donc, jouissons des biens présents, et hâtons-nous d'user des créatures comme pendant la jeunesse.
7 Elkezdtem sírni. Napnyugta után elmentem, megástam a sírt és eltemettem.	7 Prenons à profusion le vin précieux (exquis) et les parfums, et ne laissons pas passer les (la) fleur(s) de la saison.
8 Szomszédaim kicsúfoltak és ezt mondták: »Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték és megmenekült, s íme, már újra halottakat temet.«	8 Couronnons-nous de roses avant qu'elles se flétrissent ; qu'il n'y ait pas de prairie où ne se signale notre débauche (nos plaisirs).
9 Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt.	9 Qu'aucun de nous ne manque à nos orgies (plaisirs). Laissons partout des marques de réjouissance, car c'est là notre partage et notre lot.
10 Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment.	10 Opprimons le juste (qui est) pauvre, n'épargnons pas la veuve, et n'ayons aucun respect pour la vieillesse et les cheveux blancs (du vieillard d'un long âge).
11 Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font.	11 Que notre force soit la loi de justice ; car ce qui est faible n'est bon à rien (est regardé comme inutile).
12 A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki.	12 Assaillons donc le juste, car il nous est inutile, et il est opposé à notre manière de vivre (nos œuvres), et il nous reproche de violer la loi, et il nous déshonore en décriant les fautes de notre conduite.
13 Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: »Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.«	13 Il assure (se vante) qu'il possède la science divine (de Dieu), et il se nomme fils de Dieu.
14 Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.«	14 Il s'est fait (est devenu) le censeur de nos pensées mêmes.
	15 Sa seule vue nous est insupportable (à charge), car sa vie n'est pas semblable à celle des autres, et il suit une conduite tout différente (que ses voies ont été changées).
	16 Il nous considère comme des hommes de futilités ; il s'abstient de notre genre de vie comme d'une chose immonde (de souillures) ; il préfère la fin des justes, et il se glorifie d'avoir Dieu pour père.
	17 Voyons donc si ses paroles sont véritables, faisons l'expérience de ce qui lui arrivera, et nous verrons quelle sera sa fin.
	18 Car, s'il est véritablement fils de Dieu, Dieu prendra sa défense, et le délivrera des mains de ses ennemis.
	19 Eprouvons-le par les outrages et les tourments, et nous saurons quel cas il faut faire de lui (sa résignation), et nous apprécierons (éprouvions) sa patience.
	20 Condamnons-le à la mort la plus infâme, et l'on verra le résultat de (car on aura égard de lui d'après) ses paroles.
	21 Ils ont eu ces pensées, et ils se sont égarés, car leur malice les aveuglait.
	22 Ils ont ignoré les secrets de Dieu ; ils n'ont pas espéré la récompense de la justice, et ils n'ont fait nul état (pas jugé justement) de la gloire des âmes saintes.
	23 Car Dieu a créé l'homme immortel, et il l'a fait à l'image de sa ressemblance.
	24 Mais la mort est entrée dans le monde par l'envie du diable ;
	25 et ceux-là l'imitent, qui sont de son parti.