Tóbiás könyve 2

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Le Sainte Bible Fillion
¹ Asszarhaddon idejében tehát visszatértem házamba és visszakaptam feleségemet Annát és fiamat Tóbiást. Ünnepünkkor, pünkösdkor, amely a Hetek szent ünnepe, jó ebéd volt, leültem enni.	¹ Or, après cela, comme c'était un jour de fête du Seigneur, un grand repas fut préparé dans la maison de Tobie;
² Meg volt terítve számomra az asztal és finom ételeket láttam. Így szóltam fiamhoz Tóbiáshoz: »Menj, s ha egy szegényre akadsz testvéreink közül, akiket ide hurcoltak Ninivébe, s egész szívével az Urat szolgálja, hívd ide, s egyék velünk. Megvárlak fiam, amíg visszajössz.«	² et il dit à son fils: Allez, et amenez quelques-uns de notre tribu qui craignent Dieu, afin qu'ils mangent avec nous.
³ Tóbiás elment, hogy a testvéreink között keressen egy szegényt, de visszatért és így szólt: »Apám!« Ezt mondtam neki: »Mi van fiam?« Ő ezt válaszolta: »Valakit meggyilkoltak a mieink közül, odavetették a piactérre, s ott fekszik még; megfojtották.«	³ Son fils partit, et revint lui annoncer qu'un des fils d'Israël gisait égorgé dans la rue. Tobie se leva aussitôt de table, et laissant là le repas, arriva à jeun auprès du cadavre.
⁴ Fölkeltem, otthagytam az ebédet még mielőtt hozzányúltam volna, elhoztam az embert a térről egy házba, és vártam a napnyugtát, hogy eltemethessem.	⁴ Il l'enleva et l'emporta secrètement dans sa maison, afin de l'ensevelir avec précaution lorsque le soleil serait couché.
⁵ Aztán hazatértem, megfürödtem és szomorúan fogyasztottam el kenyeremet,	⁵ Et après avoir caché le corps, il se mit à manger avec larmes et tremblement,
⁶ s eszembe jutott, amit Ámosz próféta mondott Bételről: »Ünnepeitek gyásszá változnak, és minden éneketek kesergéssé.«	⁶ se souvenant de cette parole que le Seigneur avait dite par le prophète Amos: Vos jours de fête se changeront en lamentation et en deuil.
⁷ Elkezdtem sírni. Napnyugta után elmentem, megástam a sírt és eltemettem.	⁷ Et lorsque le soleil fut couché, il alla l'ensevelir.
⁸ Szomszédaim kicsúfoltak és ezt mondták: »Ez az ember már megint nem fél. Ilyen dolog miatt már halálra keresték és megmenekült, s íme, már újra halottakat temet.«	⁸ Or tous ses proches le blâmaient, en disant: Déjà, pour ce sujet, on a ordonné de vous faire mourir, et vous n'avez échappé qu'avec peine à l'arrêt de mort, et de nouveau vous ensevelissez les morts?
⁹ Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt.	⁹ Mais Tobie, craignant plus Dieu que le roi, emportait les corps de ceux qui avaient été tués, les cachait dans sa maison, et les ensevelissait au milieu de la nuit.
¹⁰ Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment.	¹⁰ Or il arriva un jour que, s'étant fatigué à ensevelir les morts, il revint dans sa maison, se coucha près d'une muraille et s'endormit;
¹¹ Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font.	¹¹ et pendant qu'il dormait, il tomba d'un nid d'hirondelle de la fiente chaude sur ses yeux; ce qui le rendit aveugle.
¹² A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki.	¹² Dieu permit que cette épreuve lui arrivât, pour que sa patience servît d'exemple à la postérité, comme celle du saint homme Job.
¹³ Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: »Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.«	¹³ Car, ayant toujours craint Dieu dès son enfance, et ayant gardé Ses commandements, il ne s'attrista pas contre Dieu de ce qu'Il l'avait affligé par cette cécité;
¹⁴ Ő ezt válaszolta nekem: »Ajándékba kaptam a béremen felül.« Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: »Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.«	¹⁴ mais il demeura immobile dans la crainte du Seigneur, rendant grâces à Dieu tous les jours de sa vie.
	¹⁵ Et de même que des rois insultaient au bienheureux Job, ainsi ses parents et ses proches se raillaient de sa conduite, en disant:
	¹⁶ Où est votre espérance pour laquelle vous faisiez tant d'aumônes et de sépultures?
	¹⁷ Mais Tobie, les reprenant, leur disait : Ne parlez pas ainsi;
	¹⁸ car nous sommes enfants des Saints, et nous attendons cette vie que Dieu doit donner à ceux qui ne changent jamais leur foi envers lui.
	¹⁹ Mais Anne, sa femme, allait tous les jours faire de la toile, et apportait du travail de ses mains ce qu'elle pouvait gagner pour vivre.
	²⁰ Il arriva donc qu'ayant reçu un jour un chevreau, elle l'apporta à la maison.
	²¹ Et son mari, l'ayant entendu bêler, dit: Prenez garde qu'il n'ait été dérobé; rendez-le à ses maîtres, car il ne nous est pas permis de manger ou de toucher ce qui a été dérobé.
	²² Alors sa femme lui répondit avec colère: Il est évident que votre espérance était vaine, et voilà le résultat de vos aumônes.
	²³ , C'est ainsi, et par d'autres paroles semblables, qu'elle lui insultait.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati