A krónikák első könyve 16

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 Elhozták tehát Isten ládáját és elhelyezték annak a sátornak a közepén, amelyet Dávid felállíttatott neki, és egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be az Úr előtt.	1 Man trug die Lade Gottes in das Zelt, das David für sie aufgestellt hatte, setzte sie an ihren Platz in der Mitte des Zeltes und brachte Brand- und Heilsopfer vor Gott dar.
2 Amikor aztán befejezte Dávid az egészen elégő és a békeáldozatok bemutatását, megáldotta az Úr nevében a népet,	2 Als David mit dem Darbringen der Brand- und Heilsopfer fertig war, segnete er das Volk im Namen des Herrn
3 és mindenkinek, férfinak, asszonynak egyaránt, egy-egy kenyércipót, egy darab marhasültet s egy olajjal sütött kalácsot juttatott.	3 und ließ an alle Israeliten, Männer und Frauen, je einen Laib Brot, einen Dattelkuchen und einen Traubenkuchen austeilen.
4 A leviták közül az Úr ládája elé rendelte, hogy szolgálatot teljesítsenek, az Úr tetteiről megemlékezzenek, az Urat, Izrael Istenét magasztalják és dicsérjék:	4 David bestellte für den Dienst vor der Lade des Herrn Leviten, die den Herrn, den Gott Israels, rühmen, loben und preisen sollten.
5 Ászáfot, a vezetőt, Zakariást, a helyettesét, továbbá Jáhielt, Semirámótot, Jejélt, Mattitját, Eliábot, Benaját és Obededomot. Jejélt, hogy a húros hangszereket és a lantokat, Ászáfot pedig, hogy a cintányérokat zengessék,	5 Er bestellte Asaf als ersten, Secharja als zweiten, ferner Jaasiël, Schemiramot, Jehiël, Mattitja, Eliab, Benaja, Obed-Edom und Jëiël. Sie sollten die Harfen und Zithern spielen, Asaf die Zimbeln schlagen
6 Benája és Jáziel papokat pedig, hogy szüntelenül fújják a trombitákat az Úr szövetségének ládája előtt.	6 und die Priester Benaja und Jahasiël ständig die Trompeten blasen vor der Bundeslade Gottes.
7 Aznap bízta meg Dávid először Ászáfot és testvéreit az Úr következő dicséretével:	7 An jenem Tag ließ David Asaf und seine Amtsbrüder zum ersten Mal diesen Lobpreis zur Ehre des Herrn vortragen:
8 »Dicsérjétek az Urat, kiáltsátok nevét, hirdessétek a népek közt tetteit.	8 Dankt dem Herrn! Ruft seinen Namen an! Macht unter den Völkern seine Taten bekannt!
9 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki beszéljétek minden csodatettét.	9 Singt ihm und spielt ihm, sinnt nach über all seine Wunder!
10 Dicsekedjetek az ő szent nevével, örvendezzen az Urat keresők szíve.	10 Rühmt euch seines heiligen Namens! Alle, die den Herrn suchen, sollen sich von Herzen freuen.
11 Keressétek az Urat és erejét, keressétek arcát szüntelenül.	11 Fragt nach dem Herrn und seiner Macht, sucht sein Antlitz allezeit!
12 Emlékezzetek a csodákra, melyeket művelt, jeleire és szája ítéleteire,	12 Denkt an die Wunder, die er getan hat, an seine Zeichen und die Beschlüsse aus seinem Mund!
13 ti, Izrael utódai, az ő szolgái, Jákob fiai, az ő választottai.	13 Bedenkt es, ihr Nachkommen seines Knechtes Abraham, ihr Kinder Jakobs, die er erwählt hat!
14 Ő, az Úr, a mi Istenünk, ő ítéli az egész földet.	14 Er, der Herr, ist unser Gott. Seine Herrschaft umgreift die Erde.
15 Gondoljatok örökké szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre rendelt,	15 Ewig denkt er an seinen Bund, an das Wort, das er gegeben hat für tausend Geschlechter,
16 szövetségére, amit Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak tett.	16 an den Bund, den er mit Abraham geschlossen, an den Eid, den er Isaak geschworen hat.
17 Jákobnak parancsba adta azt, Izraelnek örök szövetségként,	17 Er bestimmte ihn als Satzung für Jakob, als ewigen Bund für Israel.
18 mondván: ‘Neked adom Kánaán földjét örökségtek osztályrészeként.’	18 Er sprach: Dir will ich Kanaan geben, das Land, das dir als Erbe bestimmt ist.
19 Noha szám szerint kevesen voltak, és zsellérként tartózkodtak rajta,	19 Als sie noch gering waren an Zahl, nur wenige und fremd im Land,
20 s nemzettől nemzethez vándoroltak, egyik országból a másiknak népéhez,	20 und noch zogen von Volk zu Volk, von einem Reich zum andern,
21 senkinek sem engedte bántani őket, sőt fejedelmeket vert meg érettük,	21 da ließ er sie von niemand bedrücken, wies ihretwegen Könige zurecht:
22 mondván: ‘Ne bántsátok Felkentjeimet, prófétáimnak ne ártsatok.’	22 Tastet meine Gesalbten nicht an, tut meinen Propheten nichts zuleide!
23 Országok, mindnyájan énekeljetek az Úrnak, szabadítását napról-napra hirdessétek,	23 Singt dem Herrn, alle Länder der Erde! Verkündet sein Heil von Tag zu Tag!
24 beszéljetek a nemzetek közt dicsőségéről, valamennyi nép között csodatetteiről.	24 Erzählt bei den Völkern von seiner Herrlichkeit, bei allen Nationen von seinen Wundern!
25 Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre, s félelmetesebb minden istennél,	25 Denn groß ist der Herr und hoch zu preisen, mehr zu fürchten als alle Götter.
26 mert a népek istenei mind csak bálványok, egeket csak az Úr alkotott.	26 Alle Götter der Heiden sind nichtig, der Herr aber hat den Himmel geschaffen.
27 Dicsőség és fenség van előtte, erő és öröm az ő lakóhelyén.	27 Hoheit und Pracht sind vor seinem Angesicht, Macht und Glanz in seinem Heiligtum.
28 Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei, ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét,	28 Bringt dar dem Herrn, ihr Stämme der Völker, bringt dar dem Herrn Lob und Ehre!
29 ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét. Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé, boruljatok szent ékességben az Úr elé.	29 Bringt dar dem Herrn die Ehre seines Namens, spendet Opfergaben und tretet vor ihn hin! In heiligem Schmuck werft euch nieder vor dem Herrn,
30 Remegjen színétől az egész föld, mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék.	30 erbebt vor ihm, alle Länder der Erde! Den Erdkreis hat er gegründet, sodass er nicht wankt.
31 Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld s mondják a nemzetek között: ‘Az Úr a király.’	31 Der Himmel freue sich, die Erde frohlocke. Verkündet bei den Völkern: Der Herr ist König.
32 Zúgjon a tenger s ami azt betölti. ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van.	32 Es brause das Meer und alles, was es erfüllt, es jauchze die Flur und was auf ihr wächst.
33 Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor, mivel eljön megítélni a földet.	33 Jubeln sollen alle Bäume des Waldes vor dem Herrn, wenn er kommt, um die Erde zu richten.
34 Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló,	34 Danket dem Herrn, denn er ist gütig, denn seine Huld währt ewig.
35 s mondjátok: ‘Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk, gyűjts össze s szabadíts ki minket a pogányok közül, hogy dicsérjük szent neved, s ujjongva zengjük énekeidet.	35 Sagt: Hilf uns, du Gott unsres Heils, führe uns zusammen, rette uns vor den Völkern! Wir wollen deinen heiligen Namen preisen, uns rühmen, weil wir dich loben dürfen.
36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökre.’« Azt mondja erre az egész nép: »Ámen« és »Dicsőség az Úrnak!«	36 Gepriesen sei der Herr, der Gott Israels, vom Anfang bis ans Ende der Zeiten. Und das ganze Volk rief: Amen, und: Lob sei dem Herrn.
37 Otthagyta tehát az Úr szövetségének ládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy szüntelenül, minden napnak s rendjüknek megfelelően szolgálatot teljesítsenek a láda előtt.	37 Auf Befehl Davids blieben Asaf und seine Brüder vor der Bundeslade des Herrn, um dauernd den täglichen Dienst bei ihr zu verrichten.
38 Ugyanakkor Obededomot – éspedig Obededomot, Iditun fiát – és hatvannyolc testvérét meg Hószát ajtónállókká rendelte.	38 Bei ihnen waren Obed-Edom und seine Brüder, achtundsechzig Mann. Obed-Edom, der Sohn Jedutuns, und Hosa waren Torwächter.
39 Szádok papot s paptestvéreit az Úr hajléka előtt, a gibeoni magaslaton hagyta,	39 Dem Priester Zadok aber und seinen Amtsbrüdern, den Priestern, übertrug er den Dienst vor der Wohnstätte des Herrn auf der Kulthöhe in Gibeon.
40 hogy szüntelenül, reggel és este, egészen elégő áldozatot mutassanak be az Úrnak az egészen elégő áldozat oltárán, pontosan úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek parancsolt.	40 Sie sollten täglich am Morgen und am Abend auf dem Brandopferaltar dem Herrn Opfer darbringen und alles ausführen, was im Gesetz geschrieben steht, auf das der Herr die Israeliten verpflichtet hat.
41 Rajta kívül otthagyta Hemánt, Iditunt s a többieket, akiket név szerint kiválasztott, hogy dicsérjék az Urat, »mert irgalmassága örökkévaló«,	41 Bei ihnen waren Heman und Jedutun sowie die anderen, die ausgewählt und namentlich dazu bestimmt waren, den Herrn zu loben: «Denn seine Huld währt ewig.»
42 Hemánt és Iditunt, hogy trombitáljanak s a cintányérokat s az Istennek való énekléshez tartozó egyéb hangszereket zengessék, Iditun fiait pedig ajtónállókká tette.	42 Heman und Jedutun hatten Trompeten und Zimbeln für die Spieler und Instrumente für die Gotteslieder. Die Söhne Jedutuns waren für das Tor bestellt.
43 Erre az egész nép hazatért, Dávid pedig elment, hogy a maga háza népét is megáldja.	43 Dann ging das ganze Volk wieder nach Hause. Auch David ging heim, um seine Familie zu begrüßen.