A példabeszédek könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,	1 Figlio mio, sii attento alla mia sapienza, al mio insegnamento tendi il tuo orecchio,
2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,	2 per custodire consigli assennati e le tue labbra conservino la scienza.
3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,	3 Veramente le labbra dell'estranea stillano miele, molle più dell'olio è il suo palato,
4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.	4 ma la sua fine è amara come assenzio, affilata come spada a doppio taglio.
5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,	5 I suoi piedi scendono alla morte, i suoi passi raggiungono gli inferi;
6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.	6 non spiana il cammino della vita, i suoi sentieri vacillano, ma non lo sa.
7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!	7 E ora, figlio mio, ascoltami, non allontanarti dai detti della mia bocca.
8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,	8 Allontana da lei il tuo cammino, non ti avvicinare alla porta della sua casa.
9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,	9 Perché tu non dia ad altri il tuo splendore, i tuoi anni a uomini spietati;
10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,	10 perché non godano gli altri della tua forza, i tuoi guadagni non vadano nella casa di un estraneo,
11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:	11 così che alla fine tu ruggisca, quando saranno consumati il tuo corpo e la tua carne.
12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?	12 Allora tu dirai: "Ohimè! Ho odiato la disciplina, il mio cuore ha disprezzato il rimprovero;
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!	13 non ho ascoltato la voce dei miei maestri, ai miei insegnanti non ho teso l'orecchio.
14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«	14 Un altro poco e sarei stato al colmo dell'infelicità in mezzo all'assemblea e alla comunità!".
15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!	15 Bevi l'acqua della tua cisterna, gli zampilli del tuo pozzo.
16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?	16 Non scorrano fuori le tue fontane né sulle piazze i tuoi ruscelli.
17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.	17 Siano per te soltanto, non per gli estranei insieme a te.
18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!	18 Sia benedetta la tua sorgente! Possa tu trovar la gioia nella donna della tua giovinezza,
19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!	19 amabile cerbiatta e gazzella deliziosa. I suoi seni ti inebrino in ogni tempo, dal suo amore tu sia sempre attratto.
20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?	20 Perché saresti attratto, figlio mio, da un'altra, stringeresti al seno un'altra donna?
21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!	21 Davanti agli occhi del Signore le vie dell'uomo, tutti i suoi sentieri egli scruta.
22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,	22 Le sue colpe imprigionano l'empio, dalle funi dei suoi peccati è preso.
23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!	23 Egli morrà, perché è senza disciplina, per l'eccesso della sua stoltezza perirà.