A példabeszédek könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,	1 Fili mi, attende ad sapientiam meam, et prudentiae meae inclina aurem tuam,
2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,	2 ut custodias cogitationes, et disciplinam labia tua conservent.
3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,	3 Favum enim stillant labia meretricis, et nitidius oleo guttur eius;
4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.	4 novissima autem illius amara quasi absinthium et acuta quasi gladius biceps.
5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,	5 Pedes eius descendunt in mortem, et ad inferos gressus illius tendunt;
6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.	6 cum non observet semitam vitae, vagi sunt gressus eius, et ipsa nescit.
7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!	7 Nunc ergo, fili mi, audi me et ne recedas a verbis oris mei.
8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,	8 Longe fac ab ea viam tuam et ne appropinques foribus domus eius.
9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,	9 Ne des alienis honorem tuum et annos tuos crudeli,
10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,	10 ne forte impleantur extranei viribus tuis, et labores tui sint in domo aliena,
11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:	11 et gemas in novissimis, quando consumpseris carnes tuas et corpus tuum
12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?	12 et dicas: “ Cur detestatus sum disciplinam, et increpationes renuit cor meum,
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!	13 nec audivi vocem docentium me et magistris non inclinavi aurem meam?
14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«	14 Paene fui in omni malo, in medio ecclesiae et synagogae ”.
15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!	15 Bibe aquam de cisterna tua et fluenta putei tui,
16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?	16 ne deriventur fontes tui foras, et in plateis rivi aquarum;
17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.	17 habeto eas solus, nec sint alieni participes tui.
18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!	18 Sit vena tua benedicta, et laetare cum muliere adulescentiae tuae;
19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!	19 cerva carissima et gratissimus hinnulus, blanditiae eius inebrient te in omni tempore, in amore eius delectare iugiter.
20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?	20 Quare seduceris, fili mi, ab aliena et foveris in sinu extraneae?
21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!	21 Quoniam ante Dominum viae hominis, et omnes gressus eius considerat.
22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,	22 Iniquitates suae capient impium, et funibus peccatorum suorum constringetur.
23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!	23 Ipse morietur, quia non habuit disciplinam, et in multitudine stultitiae suae decipietur.