A példabeszédek könyve 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,	1 Hijo mío, atiende a mi sabiduría, inclina tu oído a mi inteligencia,
2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,	2 para que guardes la debida discreción y tus labios conserven la ciencia.
3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,	3 Porque los labios de la mujer ajena destilan miel y su paladar en más suave que el aceite,
4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.	4 pero al final, ella es amarga como el ajenjo, cortante como una espada de doble filo.
5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,	5 Sus pies descienden a la Muerte, sus pasos se precipitan en el Abismo;
6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.	6 ella no tiene en cuenta el sendero de la vida, va errante sin saber adonde.
7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!	7 Por eso, hijos, escúchenme y no se aparten de las palabras de mi boca.
8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,	8 Aleja de ella tu camino y no te acerques a la entrada de su casa,
9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,	9 no sea que entregues a otros tu honor y tus años, a un hombre cruel;
10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,	10 que gente extraña se sacie con tu fuerza y tus trabajos vayan a parar a casa ajena,
11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:	11 y que al fin tengas que gemir, cuando estén consumidos tu cuerpo y tu carne.
12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?	12 Entonces dirás, «¿Cómo aborrecí la instrucción y mi corazón despreció las advertencias?
13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!	13 Yo no escuché la voz de mis maestros ni atendí a los que me enseñaban.
14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«	14 Faltó poco para que estuviera en el colmo de la desgracia, en medio de la asamblea y de la comunidad».
15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!	15 Bebe el agua de tu cisterna y la que fluye de tu propio pozo.
16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?	16 Que tus fuentes no se dispersen hacia afuera ni tus corrientes de agua, por las calles.
17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.	17 Que ellas sean para ti solo y que no haya extraños junto a ti.
18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!	18 ¡Bendita sea tu fuente, y encuentra tu alegría en la mujer de tu juventud,
19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!	19 cierva amable, graciosa gacela! Que en todo tiempo te embriaguen sus amores y estés siempre prendado de su afecto.
20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?	20 Hijo mío, ¿por qué te dejarás prendar por la mujer ajena y abrazarás los pechos de una extraña?
21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!	21 Los caminos del hombre están bajo la mirada del Señor y él tiene en cuenta todos sus senderos.
22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,	22 El malvado será presa de sus propias faltas y quedará atrapado en los lazos de su pecado.
23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!	23 Morirá por falta de instrucción y se extraviará por su gran necedad.