| 1 Les decía una parábola para enseñarles que es necesario orar siempre, sin desfallecer. | 1 Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. |
| 2 «Había un juez en una ciudad que ni temía a Dios ni le importaban los hombres. | 2 Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. |
| 3 En aquella ciudad había una viuda que solía ir a decirle: “Hazme justicia frente a mi adversario”. | 3 Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’ |
| 4 Por algún tiempo se estuvo negando, pero después se dijo a sí mismo: “Aunque ni temo a Dios ni me importan los hombres, | 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, |
| 5 como esta viuda me está molestando, le voy a hacer justicia, no sea que siga viniendo a cada momento a importunarme”». | 5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’« |
| 6 Y el Señor añadió: «Fijaos en lo que dice el juez injusto; | 6 Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? |
| 7 pues Dios, ¿no hará justicia a sus elegidos que claman ante él día y noche?; ¿o les dará largas? | 7 Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? |
| 8 Os digo que les hará justicia sin tardar. Pero, cuando venga el Hijo del hombre, ¿encontrará esta fe en la tierra?». | 8 Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?« |
| 9 Dijo también esta parábola a algunos que confiaban en sí mismos por considerarse justos y despreciaban a los demás: | 9 Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: |
| 10 «Dos hombres subieron al templo a orar. Uno era fariseo; el otro, publicano. | 10 »Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. |
| 11 El fariseo, erguido, oraba así en su interior: “¡Oh Dios!, te doy gracias porque no soy como los demás hombres: ladrones, injustos, adúlteros; ni tampoco como ese publicano. | 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. |
| 12 Ayuno dos veces por semana y pago el diezmo de todo lo que tengo”. | 12 Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’ |
| 13 El publicano, en cambio, quedándose atrás, no se atrevía ni a levantar los ojos al cielo, sino que se golpeaba el pecho diciendo: “¡Oh Dios!, ten compasión de este pecador”. | 13 A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’ |
| 14 Os digo que este bajó a su casa justificado, y aquel no. Porque todo el que se enaltece será humillado, y el que se humilla será enaltecido». | 14 Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.« |
| 15 Le llevaban también los niños pequeños para que los tocara, pero, al verlo los discípulos, los regañaban. | 15 Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik. |
| 16 En cambio, Jesús hizo que se los acercaran, diciendo: «Dejad que los niños vengan a mí y no se lo impidáis, porque de los que son como ellos es el reino de Dios. | 16 Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. |
| 17 En verdad os digo, el que no reciba el reino de Dios como un niño, no entrará en él». | 17 Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.« |
| 18 Uno de los jefes le preguntó: «Maestro bueno, ¿qué he de hacer para heredar la vida eterna?». | 18 Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« |
| 19 Jesús le dijo: «¿Por qué me llamas bueno? Nadie es bueno sino solo Dios. | 19 Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. |
| 20 Ya sabes los mandamientos: No cometerás adulterio, No matarás, No robarás, No darás falso testimonio, Honra a tu padre y a tu madre». | 20 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat« . |
| 21 Y él dijo: «He observado todo esto desde mi juventud». | 21 Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.« |
| 22 Al oír esto, Jesús le dijo: «Todavía te falta una cosa: vende todo cuanto tienes y distribúyelo a los pobres —y tendrás un tesoro en los cielos—; luego, ven y sígueme». | 22 Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!« |
| 23 Pero él, al oír esto, se puso muy triste, porque era muy rico. | 23 Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. |
| 24 Cuando Jesús vio que se había entristecido, dijo: «¡Qué difícil es para los que tienen riquezas entrar en el reino de Dios! | 24 Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok! |
| 25 Es más fácil que un camello entre por el ojo de una aguja que entre un rico en el reino de Dios». | 25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.« |
| 26 Los que lo oyeron, dijeron: «Entonces, ¿quién se puede salvar?». | 26 Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?« |
| 27 Y él dijo: «Lo que es imposible para los hombres es posible para Dios». | 27 Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges« . |
| 28 Entonces dijo Pedro: «Nosotros hemos dejado nuestras cosas y te hemos seguido». | 28 Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« |
| 29 Jesús les dijo: «En verdad os digo que no hay nadie que haya dejado casa o mujer o hermanos o padres o hijos por el reino de Dios, | 29 Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért |
| 30 que no reciba mucho más en el tiempo presente y en la edad venidera vida eterna». | 30 anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.« |
| 31 Tomando consigo a los Doce, les dijo: «Mirad, estamos subiendo a Jerusalén y se cumplirá en el Hijo del hombre todo lo escrito por los profetas, | 31 Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. |
| 32 pues será entregado a los gentiles y será escarnecido, insultado y escupido, | 32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik; |
| 33 y después de azotarlo lo matarán, y al tercer día resucitará». | 33 aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.« |
| 34 Pero ellos no entendieron nada de esto, este lenguaje era misterioso para ellos y no comprendieron lo que les decía. | 34 Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat. |
| 35 Cuando se acercaba a Jericó, había un ciego sentado al borde del camino pidiendo limosna. | 35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett. |
| 36 Al oír que pasaba gente, preguntaba qué era aquello; | 36 Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. |
| 37 y le informaron: «Pasa Jesús el Nazareno». | 37 Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. |
| 38 Entonces empezó a gritar: «¡Jesús, hijo de David, ten compasión de mí!». | 38 Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!« |
| 39 Los que iban delante lo regañaban para que se callara, pero él gritaba más fuerte: «¡Hijo de David, ten compasión de mí!». | 39 Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!« |
| 40 Jesús se paró y mandó que se lo trajeran. Cuando estuvo cerca, le preguntó: | 40 Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: |
| 41 «¿Qué quieres que haga por ti?». Él dijo: «Señor, que recobre la vista». | 41 »Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!« |
| 42 Jesús le dijo: «Recobra la vista, tu fe te ha salvado». | 42 Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.« |
| 43 Y enseguida recobró la vista y lo seguía, glorificando a Dios. Y todo el pueblo, al ver esto, alabó a Dios. | 43 Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent. |
