Salmos 69

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Del maestro de coro. Según la melodía de «Los lirios». De David.	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.
2 ¡Sálvame, Dios mío, porque el agua me llega a la garganta!	2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
3 Estoy hundido en el fango del Abismo y no puedo hacer pie; he caído en las aguas profundas, y me arrastra la corriente.	3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.
4 Estoy exhausto de tanto gritar, y mi garganta se ha enronquecido; se me ha nublado la vista de tanto esperar a mi Dios.	4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5 Más numerosos que los cabellos de mi cabeza son los que me odian sin motivo; más fuertes que mis huesos, los que me atacan sin razón. ¡Y hasta tengo que devolver lo que yo no he robado!	5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
6 Dios mío, tú conoces mi necedad, no se te ocultan mis ofensas.	6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
7 Que no queden defraudados por mi culpa los que esperan en ti, Señor del universo; que no queden humillados por mi causa los que te buscan, Dios de Israel.	7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
8 Por ti he soportado afrentas y la vergüenza cubrió mi rostro;	8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
9 me convertí en un extraño para mis hermanos, fui un extranjero para los hijos de mi madre:	9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 porque el celo de tu Casa me devora, y caen sobre mí los ultrajes de los que te agravian.	10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
11 Cuando aflijo mi alma con ayunos, aprovechan para insultarme;	11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 cuando me visto de penitente, soy para ellos un motivo de risa;	12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
13 los que están a la puerta murmuran contra mí, y los bebedores me hacen burla con sus cantos.	13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
14 Pero mi oración sube hasta ti, Señor, en el momento favorable: respóndeme, Dios mío, por tu gran amor, sálvame, por tu fidelidad.	14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
15 Sácame del lodo para que no me hunda, líbrame de los que me odian y de las aguas profundas;	15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
16 que no me arrastre la corriente, que no me trague el Abismo, que el Pozo no se cierre sobre mí.	16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
17 Respóndeme, Señor, por tu bondad y tu amor, por tu gran compasión vuélvete a mí;	17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
18 no te ocultes el rostro a tu servidor, respóndeme pronto, porque estoy en peligro.	18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
19 Acércate a mi y rescátame, líbrame de mis enemigos:	19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
20 tú conoces mi afrenta, mi vergüenza y mi deshonra, todos mis enemigos están ante ti.	20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;
21 La vergüenza me destroza el corazón, y no tengo remedio. Espero compasión y no la encuentro, en vano busco un consuelo:	21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
22 pusieron veneno en mi comida, y cuando tuve sed me dieron vinagre.	22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
23 Que su mesa se convierta en una trampa, y sus manjares, en un lazo;	23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
24 que se nuble su vista y no vean y sus espaldas se queden sin fuerza.	24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
25 Descarga sobe ellos tu indignación, que los alcance el ardor de tu enojo;	25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
26 que sus poblados se queden desiertos y nadie habite en sus carpas.	26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
27 Porque persiguen al que tú has castigado y aumentan los dolores del que tú has herido.	27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
28 Impútales una culpa tras otra, no los declares inocentes;	28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
29 bórralos del Libro de la Vida, que no sean inscritos con los justos.	29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
30 Yo soy un pobre desdichado, Dios mío, que tu ayuda me proteja:	30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
31 así alabaré con cantos el nombre de Dios, y proclamaré su grandeza dando gracias;	31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
32 esto agradará al Señor más que un toro, más que un novillo con cuernos y pezuñas.	32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
33 Que lo vean los humildes y se alegren, que vivan los que buscan a Dios:	33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
34 porque el Señor escucha a los pobres y no desprecia a sus cautivos.	34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
35 Que lo alaben el cielo, la tierra y el mar, y todos los seres que se mueven en ellos;	35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
36 porque Dios salvará a Sión y volverá a edificar las ciudades de Judá:	36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
37 el linaje de sus servidores la tendrá como herencia, y los que aman su nombre morarán en ella.	37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.