Lamentations 5

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Remember, O LORD, what has befallen us, look, and see our disgrace:	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Our inherited lands have been turned over to strangers, our homes to foreigners.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 We have become orphans, fatherless; widowed are our mothers.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 The water we drink we must buy, for our own wood we must pay.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 On our necks is the yoke of those who drive us; we are worn out, but allowed no rest.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 To Egypt we submitted, and to Assyria, to fill our need of bread.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers, who sinned, are no more; but we bear their guilt.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Slaves rule over us; there is no one to rescue us from their hands.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 At the peril of our lives we bring in our sustenance, in the face of the desert heat;	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Our skin is shriveled up, as though by a furnace, with the searing blasts of famine.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 The wives in Zion were ravished by the enemy, the maidens in the cities of Judah;	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Princes were gibbeted by them, elders shown no respect.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 The youths carry the millstones, boys stagger under their loads of wood;	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 The old men have abandoned the gate, the young men their music.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 The joy of our hearts has ceased, our dance has turned into mourning;	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 The garlands have fallen from our heads: woe to us, for we have sinned!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Over this our hearts are sick, at this our eyes grow dim:	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 That Mount Zion should be desolate, with jackals roaming there!	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 You, O LORD, are enthroned forever; your throne stands from age to age.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Why, then, should you forget us, abandon us so long a time?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Lead us back to you, O LORD, that we may be restored: give us anew such days as we had of old.	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 For now you have indeed rejected us, and in full measure turned your wrath against us.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?