Psalms 39

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 For the leader, for Jeduthun. A psalm of David.	1 Iditun karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 I said, "I will watch my ways, lest I sin with my tongue; I will set a curb on my mouth."	2 Így szóltam: »Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; féket teszek számra, míg a bűnös szemben áll velem.«
3 Dumb and silent before the wicked, I refrained from any speech. But my sorrow increased;	3 Elnémultam, megalázkodtam, hallgattam minden vigasztalás nélkül, és fájdalmam megújult.
4 my heart smoldered within me. In my thoughts a fire blazed up, and I broke into speech:	4 Szívem csak izzott bensőmben, amíg elmélkedtem, tűz égette lelkem.
5 LORD, let me know my end, the number of my days, that I may learn how frail I am.	5 Nyelvem szólásra indult: »Add tudtomra, Uram, végemet, és napjaim számát, hadd tudjam, milyen rövid az életem!«
6 You have given my days a very short span; my life is as nothing before you. All mortals are but a breath. Selah	6 Íme napjaimat arasznyivá tetted, s létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony csak hiábavalóság minden élő ember.
7 Mere phantoms, we go our way; mere vapor, our restless pursuits; we heap up stores without knowing for whom.	7 Bizony mint az árnyék, elmúlik az ember, bizony hiába is fáradozik; Halmozza a kincset és nem tudja, ki gyűjti majd be azt.
8 And now, Lord, what future do I have? You are my only hope.	8 Nos hát, miben reménykedjem Uram? Csak benned van reménységem.
9 From all my sins deliver me; let me not be the taunt of fools.	9 Ragadj ki engem minden gonoszságomból, ne tégy ki az esztelenek gyalázatának.
10 I was silent and did not open my mouth because you were the one who did this.	10 Elnémulok, nem nyitom ki számat, mert te tetted ezt velem.
11 Take your plague away from me; I am ravaged by the touch of your hand.	11 Vedd le rólam csapásaidat, mert elpusztulok kezed ütései alatt.
12 You rebuke our guilt and chasten us; you dissolve all we prize like a cobweb. All mortals are but a breath. Selah	12 Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert; s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete. Bizony, hiábavaló minden ember!
13 Listen to my prayer, LORD, hear my cry; do not be deaf to my weeping! I sojourn with you like a passing stranger, a guest, like all my ancestors.	13 Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet, fogadd füledbe esdeklésemet. Ne hagyd válasz nélkül könnyeimet, hisz vándor vagyok én tenálad és zsellér, mint atyáim mindnyájan.
14 Turn your gaze from me, that I may find peace before I depart to be no more.	14 Fordítsd el rólam haragod, hogy enyhülést leljek, mielőtt eltávoznék, hogy ne legyek többé!