Job 4

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Eliphaz the Temanite answered and said,	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 If we assay to commune with thee, wilt thou be grieved? but who can withhold himself from speaking?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Behold, thou hast instructed many, and thou hast strengthened the weak hands.	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 Thy words have upholden him that was falling, and thou hast strengthened the feeble knees.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 But now it is come upon thee, and thou faintest; it toucheth thee, and thou art troubled.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 Is not this thy fear, thy confidence, thy hope, and the uprightness of thy ways?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? or where were the righteous cut off?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Even as I have seen, they that plow iniquity, and sow wickedness, reap the same.	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 By the blast of God they perish, and by the breath of his nostrils are they consumed.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 The old lion perisheth for lack of prey, and the stout lion's whelps are scattered abroad.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Now a thing was secretly brought to me, and mine ear received a little thereof.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falleth on men,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 Fear came upon me, and trembling, which made all my bones to shake.	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Then a spirit passed before my face; the hair of my flesh stood up:	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 It stood still, but I could not discern the form thereof: an image was before mine eyes, there was silence, and I heard a voice, saying,	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 Shall mortal man be more just than God? shall a man be more pure than his maker?	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Behold, he put no trust in his servants; and his angels he charged with folly:	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 How much less in them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, which are crushed before the moth?	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 They are destroyed from morning to evening: they perish for ever without any regarding it.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 Doth not their excellency which is in them go away? they die, even without wisdom.	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.