Sirák fiának könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Sáros kővel dobálják meg a lustát, és gyalázatosságáról beszél mindenki.	1 In lapide luteo lapidatus est piger : et omnes loquentur super aspernationem illius.
2 Marhatrágyával dobálják meg a lustát, s aki hozzáér, rázza a kezét.	2 De stercore boum lapidatus est piger : et omnis qui tetigerit eum excutiet manus.
3 A neveletlen fiú szégyene apjának, a leány pedig gyalázata.	3 Confusio patris est de filio indisciplinato : filia autem in deminoratione fiet.
4 Az okos leány vagyon a férje számára, a gyalázatos pedig becstelenséget hoz apjára.	4 Filia prudens hæreditas viro suo : nam quæ confundit, in contumeliam fit genitoris.
5 Az arcátlan leány szégyent hoz apjára s férjére, nem nézik ugyan le az istentelenek, de ők ketten joggal becsmérlik.	5 Patrem et virum confundit audax, et ab impiis non minorabitur : ab utrisque autem inhonorabitur.
6 Mint a zene a gyász idején, olyan a nem helyén való beszéd, de a verés és fenyíték mindenkor bölcs dolog.	6 Musica in luctu importuna narratio : flagella et doctrina in omni tempore sapientia.
7 Aki balgát oktat, mintha enyvvel ragasztana cserepet;	7 Qui docet fatuum, quasi qui conglutinat testam.
8 aki olyannak beszél, aki oda sem hallgat, mintha alvót keltene fel mély álomból.	8 Qui narrat verbum non audienti, quasi qui excitat dormientem de gravi somno.
9 Alvóval beszél, aki balgának hirdet bölcsességet, a beszéd végén azt kérdezi: »Hogy is volt?«	9 Cum dormiente loquitur qui enarrat stulto sapientiam : et in fine narrationis dicit : Quis est hic ?
10 Sirasd a halottat, mert kialudt a világossága, a balgát is sirasd, mert elfogyott az értelme!	10 Supra mortuum plora, defecit enim lux ejus : et supra fatuum plora, defecit enim sensus.
11 Csak kevéssé sirasd a halottat, hisz nyugovóra tért,	11 Modicum plora super mortuum, quoniam requievit :
12 a mihaszna balga élete azonban a halálnál is rosszabb.	12 nequissimi enim nequissima vita super mortem fatui.
13 Hét napig tart a gyász a halottért, a balgáért és istentelenért pedig életük minden napján!	13 Luctus mortui septem dies : fatui autem et impii omnes dies vitæ illorum.
14 Ne beszélj sokat a balgával, és ne járj az ostobával!	14 Cum stulto ne multum loquaris, et cum insensato ne abieris.
15 Óvakodj tőle, hogy terhedre ne legyen, és be ne szennyezd magad a bűnével!	15 Serva te ab illo, ut non molestiam habeas, et non coinquinaberis peccato illius.
16 Kerüld el őt, akkor nyugalmat találsz, és nem bosszankodsz ostobasága miatt.	16 Deflecte ab illo, et invenies requiem, et non acediaberis in stultitia illius.
17 Mi nehezebb az ólomnál? És mi egyéb a neve, mint: balga!	17 Super plumbum quid gravabitur ? et quod illi aliud nomen quam fatuus ?
18 Könnyebb elviselni a homok-, só- és vasterhet, mint az oktalan, balga, istentelen embert!	18 Arenam, et salem, et massam ferri facilius est ferre quam hominem imprudentem, et fatuum, et impium.
19 A ház falába illesztett fagerendák széjjel nem válnak, ilyen a szív is, amely bölcs megfontolásra támaszkodik:	19 Loramentum ligneum colligatum in fundamento ædificii non dissolvetur, sic et cor confirmatum in cogitatione consilii.
20 sohasem csüggeszti el a félelem az okos elméjét.	20 Cogitatus sensati in omni tempore metu non depravabitur.
21 Amint a karók magas helyen s a terméskövek habarcs nélkül a szél rohamát meg nem állják,	21 Sicut pali in excelsis, et cæmenta sine impensa posita, contra faciem venti non permanebunt :
22 úgy a szív sem szállhat szembe a félelem támadásával, ha balga töprengéstől csügged.	22 sic et cor timidum in cogitatione stulti contra impetum timoris non resistet.
23 Mint a szív sem remeg soha, csak ha balga töprengéstől csügged, úgy az sem, aki Isten parancsai mellett tart ki állandóan.	23 Sicut cor trepidum in cogitatione fatui omni tempore non metuet, sic et qui in præceptis Dei permanet semper.
24 Könnyet csal ki, aki megböki a szemet; aki pedig beledöf a szívbe, érzékenységet ébreszt.	24 Pungens oculum deducit lacrimas, et qui pungit cor profert sensum.
25 Aki követ hajít madárra, elriasztja azt; úgy aki gyalázza barátját, felbontja a barátságot.	25 Mittens lapidem in volatilia, dejiciet illa : sic et qui conviciatur amico, dissolvit amicitiam.
26 Ha kardot rántottál is barátodra, ne ess kétségbe, mert van még út visszafelé! Barátod ellen,	26 Ad amicum etsi produxeris gladium, non desperes : est enim regressus. Ad amicum
27 ha sajnálni való szóra nyitottad szádat, ne félj, mert még ki lehet azt egyenlíteni, kivéve a szidalmat, a gyalázkodást, a dölyföt, a titok elárulását és az álnok csapást, mert mindezek után távozik a barát! Szerezd meg barátod hűségét, amikor még szegény, hogy majd javainak is örvendhess. Tarts ki mellette híven szorongatása idején, hogy örökségében is részed legyen. A tűz előtt kályhaszag és füst száll, úgy előzik meg a vérontást is átkok, szitkok és fenyegetések. Nem szégyellem menteni barátomat, nem rejtőzöm el színe elől, és tűröm, ha baj ér általa engem. Mind, aki hallja, óvakodik majd tőle. Bár lenne őre számnak, és jól záró pecsétje ajkaimnak, hogy el ne essem miattuk, és vesztemre ne legyen nyelvem!	27 si aperueris os triste, non timeas : est enim concordatio : excepto convitio, et improperio, et superbia, et mysterii revelatione, et plaga dolosa : in his omnibus effugiet amicus.
	28 Fidem posside cum amico in paupertate illius, ut et in bonis illius læteris.
	29 In tempore tribulationis illius permane illi fidelis, ut et in hæreditate illius cohæres sis.
	30 Ante ignem camini vapor et fumus ignis inaltatur : sic et ante sanguinem maledicta, et contumeliæ, et minæ.
	31 Amicum salutare non confundar, a facie illius non me abscondam : et si mala mihi evenerint per illum, sustinebo.
	32 Omnis qui audiet cavebit se ab eo.
	33 Quis dabit ori meo custodiam, et super labia mea signaculum certum, ut non cadam ab ipsis, et lingua mea perdat me ?