A zsoltárok könyve 95

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek.	1 Come let us praise the Lord with joy: let us joyfully sing to God our saviour.
2 Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.	2 Let us come before his presence with thanksgiving; and make a joyful noise to him with psalms.
3 Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen.	3 For the Lord is a great God, and a great King above all gods.
4 Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa.	4 For in his hand are all the ends of the earth: and the heights of the mountains are his.
5 Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet.	5 For the sea is his, and he made it: and his hands formed the dry land.
6 Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt!	6 Come let us adore and fall down: and weep before the Lord that made us.
7 Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk.	7 For he is the Lord our God: and we are the people of his pasture and the sheep of his hand.
8 Ma, ha szavát meghalljátok: »Ne keményítsétek meg szíveteket,	8 To day if you shall hear his voice, harden not your hearts:
9 Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet.	9 As in the provocation, according to the day of temptation in the wilderness: where your fathers tempted me, they proved me, and saw my works.
10 Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez.	10 Forty years long was I offended with that generation, and I said: These always err in heart.
11 Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!«	11 And these men have not known my ways: so I swore in my wrath that they shall not enter into my rest.