A zsoltárok könyve 52

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Maszkíl Dávidtól,	1 In finem, pro Maëleth intelligentiæ David. Dixit insipiens in corde suo : Non est Deus.
2 amikor az edomi Dóeg elment Saulhoz és hírül adta neki: »Dávid Ahimelek házába ment be.«	2 Corrupti sunt, et abominabiles facti sunt in iniquitatibus ; non est qui faciat bonum.
3 Mit kérkedsz a gonoszsággal, aki hatalmas vagy az igazságtalanságban?	3 Deus de cælo prospexit super filios hominum, ut videat si est intelligens, aut requirens Deum.
4 Álnokságot tervelsz egész nap, nyelved, mint az éles borotva, és gonoszságot művelsz.	4 Omnes declinaverunt ; simul inutiles facti sunt : non est qui faciat bonum, non est usque ad unum.
5 Jobban szereted a rosszat, mint a jót, hazugságot szívesebben szólsz, mint igazat.	5 Nonne scient omnes qui operantur iniquitatem, qui devorant plebem meam ut cibum panis ?
6 Szeretsz minden ártó beszédet, te álnok nyelv!	6 Deum non invocaverunt ; illic trepidaverunt timore, ubi non erat timor. Quoniam Deus dissipavit ossa eorum qui hominibus placent : confusi sunt, quoniam Deus sprevit eos.
7 El is pusztít érte Isten végleg, hajlékodból kiköltöztet téged és kigyomlál, kitépi gyökeredet az élők földjéből.	7 Quis dabit ex Sion salutare Israël ? cum converterit Deus captivitatem plebis suæ, exsultabit Jacob, et lætabitur Israël.
8 Félve látják majd ezt az igazak, nevetnek rajta és ezt mondják:
9 »Így jár az az ember, aki nem Istent választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és felfuvalkodott hiúságában.«
10 Én azonban olyan vagyok, mint a termékeny olajfa Isten házában, bízom Isten irgalmában, mindörökkön örökké.
11 Áldalak téged mindörökké, hogy így cselekszel; remélek nevedben, mert jó vagy Szentjeid színe előtt.