A zsoltárok könyve 52

KÁLDI-NEOVULGÁTA	JERUSALEM
1 A karvezetőnek. Maszkíl Dávidtól,	1 Du maître de chant. Poème. De David.
2 amikor az edomi Dóeg elment Saulhoz és hírül adta neki: »Dávid Ahimelek házába ment be.«	2 Quand Doëg l'Edomite vint avertir Saül en lui disant: "David est entré dans la maison d'Ahimélek."
3 Mit kérkedsz a gonoszsággal, aki hatalmas vagy az igazságtalanságban?	3 Pourquoi te prévaloir du mal, héros d'infamie, tout le jour
4 Álnokságot tervelsz egész nap, nyelved, mint az éles borotva, és gonoszságot művelsz.	4 ruminer le crime? Ta langue est un rasoir effilé, artisan d'imposture.
5 Jobban szereted a rosszat, mint a jót, hazugságot szívesebben szólsz, mint igazat.	5 Tu aimes mieux le mal que le bien, le mensonge que la justice;
6 Szeretsz minden ártó beszédet, te álnok nyelv!	6 tu aimes toute parole qui dévore, langue d'imposture.
7 El is pusztít érte Isten végleg, hajlékodból kiköltöztet téged és kigyomlál, kitépi gyökeredet az élők földjéből.	7 C'est pourquoi Dieu t'écrasera, te détruira jusqu'à la fin, t'arrachera de la tente, t'extirpera de la terredes vivants.
8 Félve látják majd ezt az igazak, nevetnek rajta és ezt mondják:	8 Ils verront, les justes, ils craindront, ils se riront de lui:
9 »Így jár az az ember, aki nem Istent választotta segítőjének, hanem gazdagsága sokaságában bízott, és felfuvalkodott hiúságában.«	9 "Le voilà, l'homme qui n'a pas mis en Dieu sa forteresse, mais se fiait au nombre de ses biens, sefaisait fort de son crime! "
10 Én azonban olyan vagyok, mint a termékeny olajfa Isten házában, bízom Isten irgalmában, mindörökkön örökké.	10 Et moi, comme un olivier verdoyant dans la maison de Dieu, je compte sur l'amour de Dieutoujours et à jamais.
11 Áldalak téged mindörökké, hogy így cselekszel; remélek nevedben, mert jó vagy Szentjeid színe előtt.	11 Je veux te rendre grâce à jamais, car tu as agi, et j'espère ton nom, car il est bon, devant ceux quit'aiment.