A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA RICCIOTTI
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 - Al corifeo. Di David, servo del Signore.
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Di peccare s'è proposto l'empio tra sè e sè: non v'è timore di Dio dinanzi ai suoi occhi.
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 Poichè perfidamente agisce al cospetto di lui, sì che la sua malvagità appaia degna d'odio.
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Le parole della sua bocca sono iniquità e inganno: non ha voluto capire di fare il bene.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Iniquità e' medita sul suo giaciglio, si ferma per ogni via non buona, il male non odia.
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 O Signore, su nel cielo è la tua misericordia, e la tua verità [va] sino alle nubi.
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 La tua giustizia è come le montagne di Dio, i tuoi giudizi come l'immenso abisso. Uomini e bestie tu conservi, o Signore!
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 Come hai moltiplicato la tua bontà, o Dio! I figli degli uomini fiduciosi [si rifugiano] all'ombra delle tue ali.
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 S'inebrian dell'ubertà di tua casa, e al torrente della delizia li disseti.
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 Perchè presso di te è la sorgente della vita, e nella tua luce noi vediamo lume.
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Stendi [e conserva] la tua bontà a coloro che ti conoscono, e la tua giustizia ai retti di cuore.
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 Non si levi contro di me il piede del superbo, e la mano dell'empio non mi smuova.
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 [Ecco] là, cadono gli operatori d'iniquità: sono abbattuti, nè posson rialzarsi!
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.