A zsoltárok könyve 35

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.	1 David. Iudica, Domine, iudicantes me; impugna impugnantes me.
2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!	2 Apprehende clipeum et scutum et exsurge in adiutorium mihi.
3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«	3 Effunde frameam et securim adversus eos, qui persequuntur me. Dic animae meae: “ Salus tua ego sum ”.
4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!	4 Confundantur et revereantur quaerentes animam meam; avertantur retrorsum et confundantur cogitantes mihi mala.
5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:	5 Fiant tamquam pulvis ante ventum, et angelus Domini impellens eos;
6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!	6 fiat via illorum tenebrae et lubricum, et angelus Domini persequens eos.
7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.	7 Quoniam gratis absconderunt mihi laqueum suum, gratis foderunt foveam animae meae.
8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!	8 Veniat illi calamitas, quam ignorat, et captio, quam abscondit, apprehendat eum, et in eandem calamitatem ipse cadat.
9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.	9 Anima autem mea exsultabit in Domino et delectabitur super salutari suo.
10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«	10 Omnia ossa mea dicent: “ Domine, quis similis tibi? Eripiens inopem de manu fortiorum eius, egenum et pauperem a diripientibus eum ”.
11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.	11 Surgentes testes iniqui, quae ignorabam, interrogabant me;
12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.	12 retribuebant mihi mala pro bonis, desolatio est animae meae.
13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.	13 Ego autem, cum infirmarentur, induebar cilicio, humiliabam in ieiunio animam meam; et oratio mea in sinu meo convertebatur.
14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.	14 Quasi pro proximo et quasi pro fratre meo ambulabam, quasi lugens matrem contristatus incurvabar.
15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.	15 Cum autem vacillarem, laetati sunt et convenerunt; convenerunt contra me percutientes, et ignoravi.
16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.	16 Diripuerunt et non desistebant; tentaverunt me, subsannaverunt me subsannatione, frenduerunt super me dentibus suis.
17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.	17 Domine, quamdiu aspicies? Restitue animam meam a malignitate eorum, a leonibus unicam meam.
18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.	18 Confitebor tibi in ecclesia magna, in populo multo laudabo te.
19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.	19 Non supergaudeant mihi inimici mei mendaces, qui oderunt me gratis et annuunt oculis.
20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.	20 Etenim non pacifice loquebantur et contra mansuetos terrae dolos cogitabant.
21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«	21 Et dilataverunt super me os suum; dixerunt: “ Euge, euge, viderunt oculi nostri ”. -
22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!	22 Vidisti, Domine, ne sileas; Domine, ne discedas a me.
23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!	23 Exsurge et evigila ad iudicium meum, Deus meus et Dominus meus, ad causam meam.
24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,	24 Iudica me secundum iustitiam tuam, Domine Deus meus, et non supergaudeant mihi.
25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«	25 Non dicant in cordibus suis: “ Euge animae nostrae ”; nec dicant: “ Devoravimus eum ”.
26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.	26 Erubescant et revereantur simul, qui gratulantur malis meis; induantur confusione et reverentia, qui magna loquuntur super me
27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«	27 Exsultent et laetentur, qui volunt iustitiam meam, et dicant semper: “ Magnificetur Dominus, qui vult pacem servi sui ”.
28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.	28 Et lingua mea meditabitur iustitiam tuam, tota die laudem tuam.