Job 19

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Job answered , and said:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 How long do you afflict my soul, and break me in pieces with words?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Behold, these ten times you confound me, and are not ashamed to oppress me.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 For if I have been ignorant, my ignorance shall be with me.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 But you have set yourselves up against me, and reprove me with my reproaches.	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 At least now understand, that God hath not afflicted me with an equal judgment, and compassed me with his scourges.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Behold I cry suffering violence, and no one will hear: I shall cry aloud, and there is none to judge.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 He hath hedged in my path round about, and I cannot pass, and in my way he hath set darkness.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 He hath stripped me of my glory, and hath taken the crown from my head.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 He hath destroyed me on every side, and I am lost, and he hath taken away my hope, as from a tree that is plucked up.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 His wrath is kindled against me, and he hath counted me as his enemy.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 His troops have come together, and have made themselves a way by me, and have besieged my tabernacle round about.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 He hath put my brethren far from me, and my acquaintance like strangers have departed from me.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 My kinsmen have forsaken me, and they that knew me, have forgotten me.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 They that dwelt in my house, and my maidservants have counted me a stranger, and I have been like an alien in their eyes.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 I called my servant, and he gave me no answer, I entreated him with my own mouth.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 My wife hath abhorred my breath, and I entreated the children of my womb.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Even fools despise me; and when I gone from them, they spoke against me.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 They that were sometime my counsellors, have abhorred me: and he whom I love most is turned against me.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 The flesh being consumed. My bone hath cleaved to my skin, and nothing but lips are left about my teeth.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Have pity on me, have pity on me, at least you my friends, because the hand of the Lord hath touched me.	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Why do you persecute me as God, and glut yourselves with my flesh?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Who will grant me that my words may be written? Who will grant me that they may be marked down in a book?	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 With an iron pen and in a plate of lead, or else be graven with an instrument in flint stone.	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 For I know that my Redeemer liveth, and in the last day I shall rise out of the earth.	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 And I shall be clothed again with my skin, and in my flesh I will see my God.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Whom I myself shall see, and my eyes shall behold, and not another: this my hope is laid up in my bosom.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Why then do you say now: Let us persecute him, and let us find occasion of word against him?	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 Flee then from the face of the sword, for the sword is the revenger of iniquities: and know ye that there is judgment.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«